2016. április 23., szombat

Part three - The trouble is begin

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/c1/72/b2/c172b282cca231249843ae0bbd5ddd63.jpgNyílnak az álomból szemeim, és egyből az ugrik be, hogy máris letelt egy nap. Nyújtózkodni kezdek, és mikor már minden egyes testrészem jól kinyújtottam, a mellettem lévő ágyra nézek. Üres. Haydennek ott kéne aludnia, de sehol sincs. Felkelek, és kimegyek a sátorból. Sehol senki. Olyan mintha egy rossz rémálomban lennék. Egyedül egy szigeten. Egy ijesztő szigeten. Visszamegyek gyorsan a sátorba, hogy magamra kapjak valamit, hogy ne pizsamába menjek felfedezőútra. Elkezdek körbe sétálni, és valakire rábukkanni.
- Bakker, miért van ilyen sötét? - kiáltok fel haragomban.
- Mert sok a fa. Beárnyékolnak mindent. - hallok meg a hátam mögül egy hangot.
Megfordulok, és észreveszem Pán Pétert. Megint egy fának dől, de most a körmét babrálja. Felé sétálok, és tekintete végre rám siklik.
- Hol van Hayden? - vonom kérdőre, de ő csak vigyorog, és nem felel - Süket vagy? Bocsi nem tudok kézjelekkel beszélni.
- Hívhatlak elveszett lánynak? - kérdezi, figyelembe se véve azt, amit mondtam.
- Te hülye vagy? - tárom szét a karjaimat értetlenül - Miért nincs itt senki?
- Nyugi, a barátnőd jól van. - mondja, és elindul felém - Vagyis reméljük.
- Hol van? - kérdezem meg már harmadjára is, egyre türelmetlenebbül.
- Valahol az erdőben. Egyedül. - válaszolja nevetve. Próbálom megőrizni a nyugalmam.
- Miért van egyedül? - szegény biztos megvan ijedve.
- Éjszaka elhurcolták valahova az elveszett fiúk a kérésemre. - ecseteli teljesen nyugodtan, de én már annak határán vagyok, hogy az öklöm hamarosan a képében fog landolni.
- Miért? - folytatom az informálódást, hangom halk és éles.
- Mert tegnap modortalan voltál. A szigetemre engedlek, és te gúnyolódsz. Ez fáj, Brooke. - teszi a szívéhez a kezét.
- Te nem vagy normális. Megyek megkeresem. - közlöm vele hidegvérrel, de mikor elindulnék, az utamba áll. Hirtelen előránt egy kardot és a magasba emeli. Hátrálni kezdek.
- Gyertek fiúk! - ordítja a magasba, én meg ijedten pillantok rá.
Az elveszettek futótűzként jelennek meg mindenütt. Valaki egy faüregből jön elő, páran pedig a sátrak mögül.
- Ez nem valami biztató. - nézek körbe rémültem, Pán egyre közelebb lép hozzám.
- Játszunk! - kiáltja, miközben az arca csak pár centitől van az enyémtől, lehelete az ajkamat simogatja.
Két srác hátrafogja a kezemet, egy másik a szám elé helyezi mancsát. Idegesen rázom magam összevissza, rugdalózok, mint valami idióta, de hiába. Túl erőben vannak. A szememre kötést raknak.
Egy idő után csendben tűröm az egészet, és megvárom, hogy hova visznek. Mikor megállunk, elveszik a számtól a kezüket, én meg azonnal elkezdek dumálni.
- Ajánlom, hogy elmondjátok, hogy hol van Hayden, vagy különben...- szájalok, de közbevágnak.
- Vagy különben mi lesz? - hallom meg Péter hangját, én pedig az ajkamba harapok, hogy visszafogjam magam.
Nem szólok már, megvárom míg leveszik rólam a kötést. Mikor lekerül rólam, elsőnek Pánt látom meg, aztán mögötte pár elveszett srácot. Gúnyosan pillantok rájuk, és elgondolkodom, hogy mit akarnak most tenni velem. Hirtelen körém állnak, és fáklyákat gyújtanak, Pán meg elővesz egy csőalakú sípszerűséget és fújni kezdi, de nem hallok semmit. A fiúk leteszik a tűzet, s körbe-körbe kezdik táncolni a sípost. Nem értem, hogy mi történik körülöttem, és Péter is leteszi a fuvola féleséget. Kaján vigyorral pillant rám, aztán pedig az elveszettekre néz. Mi történik itt? 
A táncoló fiúk mögött veszem észre Haydent. Felixxel beszélget, és engem néznek. Megindulok feléjük, kikerülve Pánt.
- Hol voltál? Jól vagy? - kérdezem meg gyorsan barátnőmet, aki csak felvont szemöldökkel nézz rám.
- Miért ne lennék jól? - pillant rám kérdőn, a szavakat lassan, hangsúllyal mondja.
- Reggel nem találtalak, és Pán Péter azt mondta, hogy az elveszett fiúk elvittek téged valahova az erdő közepébe. - hebegem zavartan, ő pedig összenéz Felixxel.
- Nem vittek sehova. Reggel korán felkeltem, mert nyomta az ágy a hátam. Aztán kimentem, és pár srác elhozott ide, hogy beavasson, úgy mint most azt veled teszik. - közli higgadtan, én meg döbbent tekintettel hallgatom.
- Szóval téged elhoztak ide? Erőszak nélkül? - kérdezek vissza, mire bólint egyet, és látszik rajta, hogy nem igazán ért engem - Értem, csak az a vicces, hogy engem elrángattak ide erőszakkal. Aztán az a srác, aki azt állítja, hogy ő Pán Péter, az meg a képembe ordította, hogy "Játszunk!". - idegeskedem, de látom, hogy Hayd és Felix jót szórakoznak rajtam.
- Mondtam, hogy ha játszadozol Pánnal, ő is azt teszi, s ellenségek lesztek. - szólal meg végre a srác is.
- Pontosabban csak annyit mondtál, hogy ellenségévé tesz, de azt, hogy konkrétan a szívbajt hozza majd rám, azt elhallgattad előlem. - förmedek rájuk, majd otthagyom őket.
Visszamegyek, és Pán elé állok. Látja rajtam, hogy beszélni szeretnék vele, így elhallgattatja a többieket. Rám néz smaragdzöld szemeivel, és várja, hogy megszólaljak.
- Sajnálom. - nyögöm ki végül.
- Mit? - kérdez vissza nevetve.
- Hogy bunkó voltam veled az első nap. - sóhajtok, és végre egy őszinte, nem gúnyos mosolyt látok meg az arcán.
- Én is bocsánatkéréssel tartozom. - ismeri be.
- Miért? - fonom össze a karjaimat, somolyogva.
- Hogy reggel úgy rád ijesztettünk. - teszi a vállamra a kezét, és szeméből a megbízhatóság tükröződik vissza.
Most, hogy "szent a béke" köztem, és Péterke között, tényleg tökéletes minden.Visszamegyek barátnőmhöz, szemeimet forgatva.
- Na itt vagyok, csak tisztáztam a dolgot Pánnal. - teszem csípőre a kezem.
- Miért? Mit kellett tisztázni? Megint bajba keveredtél? - kérdezi Hayden szemeit forgatva.
- Haha nagyon vicces. - csapom meg a vállát az öklömmel.
- Au! - kiált fel.
- Inkább menjünk, nézzünk még körbe a szigeten. - nyújtom a karom, hogy felsegítsem őt Felix mellől.
- Én a helyetekben nem mennék sehova Pán engedélye nélkül. - avatkozik bele Felix.
- Nem kell nekem senki engedélye. - nézek szúrósan a srácra, majd elindulunk Haydennel.
Először a partra megyünk ki, és ott sétálunk körbe. Legalább itt van egy kis fény. Gyaloglás közben szembetalálkozunk egy "régi ismerőssel". Hook sétál velünk szemben, s mikor meglát minket, dühösen mered ránk.
- Még mindig elég dögös. - súgja oda nekem a barátnőm, és elkezdünk kuncogni.
- Szépen leráztatok tegnap. - indul meg felénk, mérges pillantása után.
- Bocsi félkar, de eljött értünk a felmentősereg. - nevetem el magam.
- Még mindig azt mondom, hogy jobban tennétek, ha elmennétek innen. Pán kisfiúnak látszik, de egy átkozott démon. - mondja, és elmegy mellettünk.
Hayden utána fordul, és elkezd érte nyúlni a levegőben, de a vállánál fogva visszafordítom, hogy folytassuk az utunkat.
- Na, de na! Miért rázzuk le mindig a jó pasikat? - rimánkodik, én meg elmosolyodom.
- Most ő rázott le minket. - figyelmeztetem, és egy szomorú tekintettel beletörődik.
Folytatjuk utunkat, visszatérünk az erdős részre. Vagy ahogy én hívom: "Sohanincsnapfényország". Ki kell találnom valami jobb nevet neki. Ahogy sétálunk orromat egyre jobban csípi valami maró bűz.
- Itt valami rothad. - közlöm viccesen Haydennel, aki csak furán bámul maga elé.
- Vagy inkább valaki. - nyel egy nagyot, és mutat amerre nézett eddig.
Az a férfi feküdt a földön, aki elhozott minket ide. Torka elvan vágva, és a saját vérében fekszik. Teste körül legyek szálldosnak. Nem bírom a látványt, így elfordulok.
- Szerinted ki tette? - kérdezi meg óvatosan barátnőm, én meg gondolkodni kezdek.
- Hook jött el erről az irányból, és nagyon azt akarja, hogy eltűnjünk innen. - mondom neki, és látom rajta, hogy nem örül, amiért ezt gondolom.
- És ha Pán volt? Vagy valamelyik elveszett fiú? - próbálkozik, de a fejem rázom.
- Nem létezik. Kisfiú mind, plusz nem tudom. Nekem nem tűnnek ijesztőnek. Hook annál inkább. - sóhajtom, és pillantásom újra a hullára esik. Ez csak az én hibám. Mardos a bűntudat, és sírni van kedvem, de mutatnom kell Hayd felé, hogy nincsen gond.
- A jó pasikkal csak a baj van. - sóhajt egyet, én meg együtt érzően bólintok.
- Jobb lenne, ha szólnánk a többieknek. - tanácsolom, és kikerülve a holttestet, visszamegyünk a táborba.
Amint meglátom Pánt, sietősen megindulok felé, hogy elmondhassam mi történt. Mikor meglátja, hogy zaklatottan loholok, kérdőn pillant rám. Nehéz megszólalnom. Bár nem ismertem a tagot, csak pár órára, azért ez eléggé durva eset. Velem, vagy akár Haydennel is megtörténhetett volna.
- Nem egyedül jöttünk a szigetre...- erőt veszek magamon, s belekezdek a sztoriba - Egy latin férfi hozott el minket ide, akit hamar leráztunk, és most...- veszek egy mély levegőt, és próbálom visszafojtani könnyeimet - halottam találtunk rá. - fejezem be végül, és látom Pán arcán, hogy ő sem fogadja ezt jól.
- Ugye nem hiszed azt, hogy közöm lenne ehhez, vagy bármelyik elveszettnek, ugye? - kérdezi mélyen a szemembe nézve, és félénken bólintok egyet - A szigeten már régóta ólálkodik egy kalóz, Hook. Bosszús, mert a Jolly Roger nevezetű hajója tönkrement, és azt hiszi, hogy közünk van hozzá. Egy igazi szociopata. Nem a latin férfi volt az egyetlen áldozata. - meséli, én meg nagyot nyelek.
- Találkoztunk már Hookkal. Előbb, mint Felixxel. Akár mi is lehettünk volna az áldozata, és nagyon akarta, hogy eltűnjünk innen. Miért? - informálódok tovább.
- Nem tudom. Sosem tudni mi jár a fejében, de velem, biztonságban lesztek! - teszi nyugtatóan a vállamra kezét, én meg halványan elmosolyodom, és egy köszönöm féleséget motyogok.
Pillantásom hirtelen átsiklik Haydenre, aki frusztráltan áll pár méterrel odébb, és rám vár. Nem tudhatja meg, hogy a kalóz akár minket is megölhet, és nem figyelmeztetésképpen végezett a fickóval, hanem mert elmebeteg. Szó nélkül elsétálok Pánttól, és a sátramhoz megyek. Leülök az ágyamra. Tenyerembe temetem a fejem. Bajba sodortam a legjobb barátnőmet, és meghalt miattam egy ember. - súgja a bűntudatom. Érzem, ahogy a tenyerem egyre nedvesebb lesz, s nem az izzadságtól. Sírok. Elveszem a kezem arcomtól. Tiszta fekete az elfolyt sminktől. Ez egy kicsit megmosolyogtat, és előveszem a tükrömet, meg egy zsebkendőt. Letörlöm a festéket magamról, majd hátradőlök az ágyon. Ez a hely az álmom. Nem hagyhatom itt. Pán azt mondta megvéd.
A gondolat menetemet Felix szakítja meg. Amint meglátom, felülök az ágyon, s halványan rámosolygok. Leül mellém, egy ideig némán nézzük egymást.
- Minden rendben? - szólal meg végül, én meg a fejemet rázom.
- Nincs. - válaszolom halkan, hangom kicsit rekedtes.
- Nem kell félned Hooktól. Ha nem hagyjátok el a tábort, biztonságban vagytok. Pán vigyáz rátok! - békéltet.
- Nem félek attól a félkezű idiótától. Csak meghalt egy ártatlan ember. Miattam! - ismerem be, és érzem, ahogy megint előjönnek a könnyeim.
A srác átkarol, és magához von. Bár nem ismerem, de jólesik a nyugtató ölelés, így viszonozom. Vállára hajtom homlokom, és ruhájába kapaszkodom, mint egy csecsemő. Kiengedem érzelmeimet. A fiú keze végigsiklik a hátamon.
- Ne büntesd magad! - mondja halkan, de én még mindig nem tudok megszólalni. Elengedem az ölelést, és letörlöm kezemmel a könnycseppeket. 
- Köszönöm! - szipogom, ő pedig rám mosolyog.
Az idilli pillanatot Pán és Hayden törte meg, ahogy beléptek a sátorba. Mindketten értetlenkedve néztek ránk.
- Gyere Felix! Hagyjuk magukra a lányokat. Pihenjenek, mert este játszani fogunk, egy nagyon élvezetes játékot. - szólal meg először Péter, és a barátja, mint hűséges kutya, megy is.
Hayden levergődik mellém, és látom a szemén, hogy ő sem lépett túl a dolgon, viszont nem sírt. A sminkje még most is tökéletesen áll rajta, míg én úgy nézek ki mint egy bányarém. Pedig a nagyját már leszedtem. Egymásra nézünk, és meg sem kell szólalnunk. Annyi ideje vagyunk barátok, hogy már tudjuk mit gondol a másik. 
Feltápászkodom és a bőröndömhöz igyekszem. Kutakodni kezdek benne, még elő nem halászok egy törülközőt, egy tusfürdőt, egy sampont, fürdőruhát és egy váltóruhát. 
- Őrködnél a sátor előtt, míg átveszem a fürdőruhát? Keresek egy helyet, ahol megmosakodhatok nyugodtan. - szólok oda a barátnőmnek, aki bólint egyet, és szó nélkül kimegy.
Leveszem a ruhát, és lengén behajítom a bőröndöm szennyesnek szolgáló részébe. Felkapom a fekete bikinimet, és belebújok papucsomba, a törülközőt meg magam köré tekerem. Mikor végzek, kilépek a sátorból, és rámosolygok Haydre, majd felfedező útra indulok. Felfedezem, hogy hol tudok nyugodtan fürdeni. Végigsétálok egy szimpatikus ösvényen, ahol nincs olyan sötét, mint a legtöbb helyen.
- Hova mész? - hallok meg hirtelen a hátam mögül egy fiú hangját. Az egyik elveszett az.
- Fürdeni. - felelem lazán, meg sem állva.
- Mehetek veled? - kérdezi hangnemet váltva, és most már nem sétálok tovább. Elé állok, és gúnyosan rávigyorgok.
- Kopj le perverz! - lököm meg a vállánál, annyira, hogy hátraesik én meg büszkén megyek tovább.
Sokáig sétálok, de sehol sem találok egy elrejtett forrást, mint ami a filmekbe van. Ha más nem, marad a part. Elindulok a tengerpart felé, amikor útközben vízcsobogást hallok. Bingo! Egy fa mögül jön a hang. Elindulok az irányába, és a legeldugottabb zugban találok egy vízesést, és a leendő kádamat. Ide fogok mindig lejárni fürdeni.
A törülközőt kiterítem a partra, és bemászok a vízbe. Kellemes a hőmérséklete. Úszkálni kezdek benne, ami megnyugvást ad. Elfelejtődik minden gondom, s csak arra koncentrálok, hogy milyen jó helyen vagyok. Ki kell kapcsolnom! Azért jöttem ide. Elúszok a vízesésig, és alámászok. A víz folyamatosan ömlik a vállamra. Masszírozó, és egyben simuló érzést nyújt. Egy kicsit még élvezem a vizet, aztán elkezdek tisztálkodni. Mikor végzek, sietősen megyek a törülközőmért, hogy ne fagyjak szét. Alaposan megtörlöm hajkoronámat is, mikor recsegést kezdek hallani, ami az egyik bokor mögül jön. Gyanakodva elindulok a zaj irányába, és bekukucskálok a cserje mögé, de nem látok semmit, vagy senkit. Vállat vonok, és elkezdek visszafelé menni.
- Haló? Ki van ott? - hallok meg hirtelen egy lány hangot, a tábor felé menet.
Nem tudom mire vélni. Azt hittem, hogy rajtunk kívül nincs más lány itt. Ha ez csingiling, vagy Wendy lesz, akkor dobok egy hátast.
Elsétálok oda, ahonnan a lányt hallottam, és egy ketrecre bukkanok. Ott ül az a lány. Barna, göndör fürtjeiben egy fehér masni van fogva, ruhája a hálóinghez hasonlít. Leguggolok elé, és ijedten pillantok rá. Nem értem, hogy ki ez a lány, és miért van ide bezárva.
- Szia, te ki vagy? - kérdezem meg tőle.
- Wendy vagyok. Wendy Darling. - mutatkozik be, hangja halk és félénk. Ja, és én meg most fogok hanyatt vágódni.
- Na ne bassz már. - vágom rá ösztönösen, Wendy meg ijedten néz rám.
-Tessék? - kérdezz rá, én meg legyintek egyet.
- Semmi, csak meglepődtem, hogy te is itt vagy. - ismerem be neki, de látom rajta, hogy még mindig nem érti a helyzetet.
- Miért? Ismersz? Ki vagy? - faggatózik.
- Nem lényeges. A kérdés az, hogy miért vagy ide bezárva, és hogy mióta vagy itt.
- Hát nem is tudod? Azért vagyok itt amiért te is! - feleli.
- Azért mert elakartál ide jutni? - teszem fel a költői kérdést, és ettől elmosolyodik.
- Azért is, de Pán itt fog tartani téged is, ahogy engem is. - mondja szomorúan, és még mindig nem értem.
- Mióta vagy itt? - informálódok tovább, hátha megtudom, hogy miről van szó.
- Ezerhétszázkilencvenben kerültem ide. - válaszolja, én meg ledöbbenek.
Miért van itt már több' kétszáz éve? Miért tartja itt Pán? Mit akar tenni velem? - teszem fel a kérdéseket magamnak, de talán tőle kéne.
- Miért nem mentél még haza? - puhatolódzok.
- Az öcséimért tettem. Vagy én, vagy ők maradnak, én meg vállaltam helyettük, de azóta Pán látta bennem a hasznot, és nem akar elengedni. Viszont ha te is itt vagy, én már hamarosan távozhatok, de ez nem biztos.
- Mi haszna van Pánnak belőlünk? ....

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Egy kis meglepi: http://brynn-gondolatfoszlanyai.blogspot.hu/2016/04/shut-up-and-dance-with-me.html

    Egyébként imádom a blogodat! Sok sikert hozzá a továbbiakban is! *0*
    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
  2. Szia~
    Nem tudom, hogyan, de valahogy rákattintottam a blogodra. Az okát nem tudom megmondani, tényleg, ugyanis sosem szerettem Pán Péter történetét. Viszont megtettem, megnyitottam a linket.
    Az első fejezet után kellemesen csalódtam; azt kell mondjam, tetszik a történet c:.
    Megragadott a főszereplő egyszerűsége és kalandvágya, a sziget elvarázsoltsága. Na, szóval kíváncsian várom, mit hozol ki belőle. (A végén ez a fordulat, aigoo ><. Te aztán fenn tudod tartani az olvasók érdeklődését:'D).
    Bocsi, hogy ilyen keszekuszák a gondolataim, legközelebbre (ezt vedd fenyegetésnek, vagy aminek akarod:D) igyekszem összeszedni őket.
    Ölel: 예진 c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik! :) Remélem sokáig figyelmesen fogod kísérni a történetet, és hát minden ki fog derülni :)
      - Faith

      Törlés