2016. október 27., csütörtök

Part ten - Goodbye Hayden

Igen, tudom, hogy tíz rész nagyon kevés egy blognak, de ne csüggedjetek, mert nyáron jön a második évad! Addig is jó olvasást ehhez a duplán hosszú fejezethez! Puszi! - F

 Csak ott állok és nem tudom, hogy mit tegyek. Azon jár a fejem, hogy most ugassam le a fejüket, vagy inkább nézzem végig, hogy a legjobb barátnőm tényleg képes lenne-e itt hagyni engem egy elmebetegekkel teli szigeten. Én nem bírom ezt tovább. - mondja a fejemben lévő hang, majd visszamegyek oda, ahol Pán hagyott. Talán jobb is, ha nem tudja meg, hogy tudok a kis titkáról. Így egy lépéssel előtte járok. Bár közel sem biztos, hogy ez segít a helyzetemen. 
http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/Caroline-Forbes-and-Elena-Gilbert-friendship-elena-and-caroline-34061542-245-150.gif
Elkezdek sétálni, mikor lépteket hallok magam mögül. Nem állok meg, csak megyek tovább.
- Szerinted mindent hallott? - hallom meg Pán hangját, de úgy teszek, mintha észre sem venném őket és fülelek, miközben sétálok visszafelé.
- Kezd kicsúszni a kezünkből. - válaszolja Felix, amire felkapom a fejem. Hogy érti ezt?
- Nem, csak egy kicsit nehezebb eset. - mondja Pán. Szívem szerint megfordulnék és jól kioktatnám őket, de csak sétálok tovább, mintha nem hallottam volna az egészből semmit.
Visszaérek a helyre, ahol Pán ott hagyott és leülök a földre. Pán két percre rá toppan be és egy kaján vigyorral üdvözöl. 
- Hol voltál? - kérdezem egy hatalmas műmosoly mellett.
- Szerintem te azt tudod jól. - feleli, miközben leguggol elém és megragadja az arcom egyik kezével.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - mondom neki érzelemmentesen, mire elenged.
- Csak azt ne mondd, hogy végig itt ültél és rám vártál. - húzza fel mindkét szemöldökét egyszerre gyanakodva. Mivel tudom, hogy látott, így nyilván nem válaszolhatom azt, hogy itt ültem egész végig.
- Nem ültem itt végig. Most jöttem vissza, mert elkezdtelek keresni, csak aztán feladtam. - vonom meg a vállam.
- Tényleg? - mosolyodik el meglepetten én meg bólintok.
- Viszont én most visszamegyek Haydenhez, mielőtt még azt hinné történt velem valami rossz. - kelek fel az ülésből, mire megint gyanakodva kezd méregetni - Nem sokára visszajövök! - nyugtatom meg, ő pedig elkezd vészjóslóan közeledni. Egy nagyot nyelek, mikor megérinti kezével az orcám és megcsókol.
- Siess vissza. - súgja, miután elváltak szájaink egymástól.
Kisétálok a helyről, majd elindulok a hajó felé. Visszafelé menet előtör belőlem minden érzelem és a sírógörcs kerülget. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik és érzem, hogy meg kell állnom. Már nincs messze a hajó, de egyszerűen nem tudok odamenni. Nem törhetek rájuk csakúgy, hogy "Köszi, hogy itt hagytok, jó kis barát vagy!" Hisz végül is őt is én kevertem ebbe bele. Ezt nem zúdíthatom rá. Megállok és elő tőr belőlem minden érzelem. Sírni kezdek. A hajamat hátrasimítom, hogy ne árassza el azt is a könnyzáporom. Tovább szeretnék menni, de aztán hangokat kezdek hallani. A zaj irányába nézek és észreveszem legjobb barátnőmet. Együttérzően elmosolyodik, még ha azt sem tudja, hogy mi a bajom. Közelebb jön és átölel.
- Már megint megbántott téged az az idióta Péterke? - kérdezi, miközben lassan elenged engem.
- Ő is. - felelem halkan.
- Mindjárt felvidulsz akkor, hisz van egy jó hírem! - közli vigyorogva én pedig ránézek - Pán végre jót cselekedett! Elmehetünk a szigetről! - ujjong, de én csak sóhajtok - Most mi az? - vonja fel mindkét szemöldökét.
- Pán Hookkal beszélt előbb, de azt te gondolom nem hallottad és Hook sem számolt be róla... Csak ti mehettek el a szigetről, ti ketten. - válaszolom és megint elkezdek sírni.
- Nem hagylak itt! - ölel át megint, majd leülünk az egyik faágra.
- Ki kell találnunk, hogy hogy léphetünk le innen. - nézek rá, már kicsit nyugodtabban, mikor Pán hirtelen megjelenik előttem.
- Sohaországból nem menekülhetsz! A barátnődnek megadtam rá az esélyt, elmehet a szerelmével, viszont neked itt kell maradnod. Velem. - közli velünk én pedig felállok és megindulok felé. A mellkasánál fogva meglököm.
- Tudod kurvára elegem van belőled, oké? Most azonnal engedj el minket te elmebeteg! - üvöltök rá, teljesen kikelve magamból.
- Tudjátok mit? Játszunk! - kezdi megint az idióta játékaival, mire Hayden megjelenik mögöttem a kezében egy íjjal.
- Játszani szeretnél? - kérdezi Hayden és teljes erőből a srácnak dobja az íjat, de Pán elkapja. Mindketten meredten nézünk Péterkére.
- Utolsó lehetőség, hogy elhagyjátok Hookkal a szigetet! - figyelmezteti Haydet, majd elmegy.
A lánnyal összenézünk és egy mély levegőt veszek.
- Itt kell hagynod. Menj haza Hookkal, majd kitalálok valamit. Ígérem, hogy mire ígértem, hogy hazamegyünk otthon leszek. - nézek mélyen a barátnőm szemébe, aki húzza a száját.
- És mi lesz ha nem? Meg mit mondok én miért jöttem haza hamarabb? - kérdezősködik.
- Ígérem, hogy visszajövök, bízz bennem jó? - teszem a két vállára kezeimet.
- Oké, bízom benned, de mit mondok majd a családomnak? Miért jöttem hamarabb haza?
- Honvágy?
- Mindegy, inkább kitalálok valami mást. - neveti el magát és én vele nevetek.
- Szólj Pánnak és tűnjetek el mielőtt még meggondolja magát! - adom az utasítást, majd elindulok, hátha én előbb megtalálom azt a férget.
A lány bólint és elindulunk két különböző irányba. Most már nem szomorú, hanem dühös vagyok. Elkezdek sétálni az erdőben, hátha rábukkanok valakire és az a valaki nem más, mint Felix. Futótűzként rohanok neki, mint valami őrült és megragadom a torkát. Ez a hely lassan felemészti a kedves énem.
- Hol a fenében van? - üvöltöm, amilyen hangosan csak tudom.
- Mögötted. - hallom meg Pán hangját és elengedem Felixet.
- Ezt akartad, ugye? Hogy maradjak veled. Hát megkapod! Csak engedd el Haydent! - fordulok felé, ő pedig bólint.
- Gyere velem! Itt az ideje, hogy örökre búcsút vegyél a legjobb barátnődtől. - ragadja meg a karom és rángatni kezd egészen a hajóig.  
A hajó előtt áll Hook, Wendy és Hayden. A barátnőm együttérzően néz rám és odarohanok hozzá átölelni. Pár könnycsepp kicsordul a szememből.
- Még meggondolhatod magad és itt maradhatok veled. - mondja Hayden de a fejemet rázom.
- Nem! Kitalálok még valamit. - közlöm miközben rá nézek - Most viszont mennetek kell! Majd kívánok térerőt és wifit és majd beszélünk. - nevetem el magam, de közben sírnom is kell. Érdekes, mi?
- Oké. - bólogat mosolyogva, majd felszállnak a hajóra.
Pán,  a kezéből jövő varázslattal elválasztja a felhőket, majd egy átjárót kreál és a hajó el is indul, ami lassan átmegy a felhőkön. Végig nézem, ahogy távolodnak és megpróbálom visszatartani a könnyeimet, mikor valaki hátulról megérinti a vállam.
- Gyere velem! Mutatok neked egy érdekes helyett! - mondja vidáman.
- Jó...- duruzsolom magam elé, majd követni kezdem.
Egészen a sziget túlsó felééig megyünk, ahol beültet egy csónakba és evezni kezd. A tekintetét nem emeli le rólam, mégis gyorsan egy koponya kinézetű barlang szerűségbe vezet minket. Megállunk és kisegít a hajóból.
- Mit keresünk itt? - kérdezem, miközben két szemöldökömet összehúzom.
- Tudom, hogy most utálsz, de...- megfogja az egyik kezével a kezemet én pedig ösztönösen odanézek - ...de szeretném, ha te lennél az én elveszett lányom, az utolsó esélyem a boldogsághoz ezen a szigeten!