Part nine - Secrets

Itt ülök a sötét és hideg szobában. Bár lehet, hogy ez nem is szoba. Reszketek, annyira fázok, kívánni meg nincs energiám. Belefáradtam ebbe az egészbe. Haza akarok menni. Lehunyom a szemeimet. Megpróbálok elaludni. Mikor már majdnem sikerül, valaki benyit. Szerencsémre Felix az.

- Hé Felix! Szabadíts ki kérlek! - kiáltom a srácnak, aki megbánt tekintettel mered rám, majd elindul felém. Kioldozza a csomót, majd felsegít. Gyorsan átölelem, s ölelése átadja teste melegét. Már nem fázom. Most jó.

- Brooke, kitalálom, hogy hogyan jussatok haza. - enged el az ölelésből, s megfogja az arcom mindkét kezével.

- Szánalmas ez a Pán. Mit akar tőlem? Mi a baja? - teszem fel sorra a kérdéseket, de ő csak a fejét rázza.

- Már nagyon régóta a barátom, de erre választ nem tudok adni. - sóhajtja - De most el kell innen tűnnöd! - kezd el lökdösni kifelé az ajtón, de hirtelen megtorpanok.

- És mi lesz, ha Pán rájön, hogy te engedtél el? - kérdezem aggódóan.

- Pán már rájött. - hallom meg a gonosz hangját a hátam mögül. Péterke pont akkor lépett be a szobába, mikor a mondatot kiejtettem a számon - Úgy látom valaki rossz kislány volt és meg kell büntetni. - vigyorodik el kajánul, majd Felixre néz -  Felix, most menj ki kérlek. - közli hidegvérrel, a srác meg követi az utasításait.

Kettesben maradok az ördöggel a szobában. Hátrálni kezdek, de ő folyamatosan jön utánam. Addig megyek hátra, míg a falnak nem ütközök. Kapaszkodni próbálok, de nem megy. A srác egyre közelebb jön. A kezét a fejem mellé támasztja, arcával csak pár centivel van távolabb az enyémtől. Az ajkamra szegezi a tekintetét aztán a szemembe néz.

- Most megfoglak büntetni. - suttogja, s meleg lehelete megcsapja az arcomat. Egy nagyot nyelek.

- Mit fogsz csinálni? - kérdezem remegő hanggal.

Nem felel, csak az egyik kezével az arcomhoz ér, majd az ajkába harap. Nem szólalunk meg, csak nézzük egymást némán. Ha ez a kínzás, nagyon jól csinálja, hisz a szívem zakatol és a gyomrom remeg. Eddig talán magamnak is nehéz volt beismerni, de van valami vonzó Pánban. Valami, ami miatt olyan szexinek tartom. Talán, mert veszélyes és engem vonz a veszély. Itt az ideje, hogy belássam. Tetszik nekem. De ez akkor sem magyarázat arra, hogy itt maradjak.

- Brooke, ugye nem hiszed, hogy bántanálak? - kérdezi meg egy kis csend után.

- Akkor eddig mit csináltál velem? - érdeklődök válasz helyett, remegő hangon.

- Tudom, hogy most nem fogsz nekem hinni, de kedvellek, Brooke. Tényleg kedvellek. - néz mélyen a szemembe. Nem tudok hinni neki, de a szemébe még is látom az őszinteséget.

- Bizonyítsd. - lépek egy kicsit előre. Olyan közel vagyunk most egymáshoz, hogy az ajkaink éppen, hogy nem érnek össze.

A keze a csípőmre csúszik és közelebb húz magához, majd lágyan megcsókol. A hideg szobát hirtelen elönti a forróság. Arrébb lököm egy kicsit Pánt, ezzel több teret adva magunknak, de a csókunk nem szakad meg. Letépi rólam a pólóm, majd végig simítja a kezét melleimen. Vágyakozóan az ajkába harap.

- Ilyenben már egy ideje nem lehetett részem. - súgja, mire én is leveszem róla a pólót.

- Most ne beszélj! - parancsolom, és finoman rálököm a székre.

Ő leül, én pedig bele az ölébe, ahol folytatjuk a csókot. A kezeim az arcán pihennek, míg az övéi a hátamat simogatják, majd a melltartó pántomnál megáll, lassan kibontja azt, s egyből leesik a földre. Csupasz felsőtesteink, lágyan simulnak egymáshoz. Hirtelen derekamnál fogva erősen megragad, majd velem együtt feláll a székről. Lábaimat ösztönösen a dereka körül összekulcsolom. Óvatosan hanyatt fektet a hideg talajon, majd felém térdepel. Ajkaink újra összetalálkoznak, és én közben a nadrágja gombját keresem a kezemmel. Mikor megtalálom, szépen lassan kigombolom a nadrágját. Óvatosan lehúzom róla és félredobom. Szépen lassan elkezdek felülni, karjaimat nyaka köré fonom. Megszakítom csókunkat, számat a nyakára tapasztom és apró puszikat hagyok rajta.

- De rég vágytam már erre a pillanatra. - morogja Pán a fülembe. Akaratlanul elmosolyodom és a számba harapok.

Pán mélyen a szemembe néz és nagyot nyel. A tekintete végigsiklik a számon, aztán megint felnéz a szempáromra. Egyszerre előre hajolunk és ajkaink megint összeérnek. A nyelve az enyémhez simul és hurrikánként forog számban. Csókunk nem szakad meg miközben a gatyámhoz nyúl, hogy kigombolhassa. Kipattintja a gombot a helyéről és gyorsan le is rántja rólam. Már csak egy bugyi és egy alsónadrág választ el minket attól, hogy ebből az egészből több legyen. Ő már menne tovább, mikor megállítom. A józan eszem közbezavar. 

- Pán. - súgom, miközben a homlokom az övéhez döntöm - Talán ez nem olyan jó ötlet. - nyelek egy nagyot.

- Igazad van. - mosolyodik el. Ezt a mosolyát még nem is láttam. Olyan...más - Most el kell intéznem valamit, addig keress egy elveszett fiút és szólj neki, hogy vezessen a főszállásra. - mondja, majd egy puszit nyom a homlokomra.

Mindketten egyszerre kezdünk visszaöltözni. Mikor Pán kész lesz, elfog a kíváncsiság, hogy vajon hova mehet, így egy picit lemaradva tőle, elkezdem követni. Végigsétál az erdő legsötétebb zugán. Óvatosan megyek mögötte, mindig megbújok egy-egy fa mögött. Lassan leérünk a partra. Ott már nem tudok elbújni, így a part előtti fa előtt állok meg és onnan figyelem tovább. Egyenest Hook hajójához sétál.
- Hook! Gyere ki! Tudom, hogy bent vagy! - kiáltja a srác. Mit akarhat félkartól? A kalóznak egy perc sem kell és megjelenik Pán előtt - Gyere velem! Lenne egy ajánlatom, de nem lenne szerencsés, ha más is hallaná. - közli vele a fiú, amire még inkább felkapom a fejem.
Hook csak bólint és elindulnak vissza. Felém. Gyorsan keresek egy cserjét, ami mögé leguggolhatok, nehogy észrevegyenek. Hallom lépteiket előttem, de nem merek felnézni. Szívem hevesen ver az izgalomtól, lélegzetem visszafogott. Nem akarom, hogy meghalljanak. Mikor kellő távolságra lesznek, követni kezdem őket. Egészen besétálnak, majd megállnak egymástól körülbelül öt méterre. Az egyik fa mögött hallgatózok.
- Mit akarsz? - szólal meg elsőnek a kalóz, mire Pán szó szerint Hook elé teleportálja magát.
- Egyességet ajánlok. - jelenik meg a kaján vigyor Péterke arcán, de félkar csak a fejét csóválja. Még inkább fülelni kezdek - Távozást a szigetről. - mondja Péterke, miután észrevette, hogy kalózunknak nem tetszik az egyesség ötlete. Na, de várjunk? Elmehet a szigetről? Vajon mi is mehetünk vele?
- Így se érdekel a dolog. - feleli egy gúnyos mosollyal Hook.
- Ajándékot is kapsz mellé. - folytatja Pán - Magaddal vihetsz valakit és te vigasztalhatnád utána.
- Most Haydenre célzol? - vonja fel az egyik szemöldökét a félkar kapitány.
- Igen. Nem vagyok vak. Látom, hogy hogy nézel rá, de ő szörnyetegnek lát téged. - jelenti ki egy kaján mosoly mellett Pán.
- Tévedsz! Végre kezd annak látni aki vagyok! - kel a saját védelmére Hook.
- Oh! Mármint egy iszákos félkezű kalóznak? - gúnyolódik Péterke.
Hirtelen a semmiből megjelenik Hayden is. Ez az egész kezd egyre bonyolultabb, nem hiszem, hogy értem. Szóval Pán azt akarja, hogy Hook és Hayd nélkülem hagyják itt a szigetet? Ilyen aljas lenne?
- Mi folyik itt? - kérdezi a lány. A két fiú egyszerre pillant rá.
- Elmehetsz! - áll be elé Pán, tekintete teljesen komoly.
- Mégis miről beszélsz? - értetlenkedik a barátnőm.
- Hagyd el a szigetet! Elmehettek Hookkal. - mosolyog az ördögi fiú.
Hook és Hayden összenéznek, szemükben valamennyire megkönnyebbülést látok. A kalóz közelebb megy a lányhoz és megfogja mindkét kezével Hayd arcát.
- Mit szólsz? Velem jössz? - kérdezi a kalóz halkan a lánytól, szinte suttogva.
Hayden nem felel, csak elmosolyodik, amit Hook viszonoz, majd megcsókolja a lányt. Miről maradtam le? Mi történik körülöttem? A legjobb barátnőm tényleg képes lenne itt hagyni? Te jó ég, mi vár még rám?