2016. szeptember 2., péntek

Part eight - Kisses

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqYPDueYB8_-FX33jYnCF3E5Srd-vMdJuqNRkJcJV3rX2LcXrwHHXL679F525yaKsGDqITmiKKbR_Ck_SGcSctytW8Q70DbUz0_CZnZJPpR-CRpQthky9UJS1pcZN2tHIcSurNveJp3dM/s1600/tumblr_lpsea3HDrf1r0fu4fo1_500.gif
Haydennel egymásra pillantunk, és nem értjük a helyzetet. Hook tök nyugodtan áll ott, és várja a reakciónkat, de nem megy. Nem tudok már reagálni, nem tudok már semmit sem mondani.
- Látom sokkolt titeket a hír. - szólal meg végül Killian.
- Baszki! Kit nem sokkolna az a hír, hogy az orra előtt áll egy kibaszott gyilkos! - förmedek rá, majd a homlokomra helyezem tenyerem.
- Pán fenyegetett meg, hogy öljem meg! - mondja, most már ő is magasabb hangerővel.
Közelebb lépek hozzá, és a fejem körülbelül két centire van az övétől.
- Pán egy kis taknyos hozzád képest baszod! Mivel tud megfenyegetni?! - vonom kérdőre, ő pedig sóhajt.
- Pán megfenyegetett, hogy ha nem ölöm meg, akkor ő fogja, de veletek együtt. Meg kellett tennem, nem tehettem meg, hogy egy ember helyett három élet megy el. - meséli.
- Nem, nem kellett megtenned. - avatkozik közbe Hayden is.
- Az életemet kockáztatom értetek, készen állok, hogy szembe szálljak Pánnal! - kiált ránk fél kar.
- Te szegény áldozat - forgatja a szemeit Hayd - És hol szerepel a tervedben, hogy átversz minket, és valaki meghal? - kérdezi a lány összefont karokkal, egyik szemöldökét felhúzva.
- Ezen a szigeten nem én vagyok a rossz fiú. - ismétli Hook, amit korábban mondott, de most már nyugodtabban.
A vitájuk közben elgondolkozom. Ha Hook helyében lettem volna, talán én is így láttam volna helyesnek. Egy élet három helyet. Közbe kéne avatkoznom, mert Hayden - aki ugyebár eddig áhítozott a kalóz után - szétkapja a fiút szemeivel, és szavaival.  A bőröndömre támaszkodom, és felsóhajtok.
- Fejezzétek be ezt a cica harcot. - mondom, mire egyszerre rám néznek - Inkább Hook, mutass nekünk egy helyet, ahol aludhatunk, és találjuk ki, hogy hogyan jutunk haza Haydennel.
- Ez nem ilyen egyszerű. - közli egy sóhaj mellett Hook - Csak Pán tud hazajuttatni titeket.
Na igen. Már csak ez hiányzott. Az egyetlen út a hazajutáshoz, az egy pszichopatán keresztül van. Remek. 
- És akkor mitévők legyünk? - nézek a kalózra szúrós tekintettel.
- Gyertek először pakoljatok be a hajómra. Ott fogtok lakni. - közli, s mindhárman egyszerre indulunk el a kalóz után.
Elérünk a hajójához, aminek semmi baja. Pán természetesen erről is hazudott. Mily' meglepő! Nagy, szép és egy eldugott helyen van. Csak nem olyan eldugottan, mint a forrás, ahol fürdeni szoktam.
Szépen-lassan felmászunk a hajóra, s belülről is gyönyörű. Killian végigvezet minket, majd megmutatja a szobánkat. Mi hárman lányok a hajó pincéjében fogunk aludni.
Haydennel elkezdünk kipakolni az ott lévő szekrényekbe, míg Hook mindhármunknak hoz egy-egy matracot és ágyneműt. Mikor végzek, a kalózra nézek.
- Körülnézek és kitalálom, hogy hogy jussunk ki. Ha más nem jut eszembe, beszélek Pánnal, csak van megoldás! - sóhajtok, viszont látszólag senki sem repes az örömtől.
- Pán simán megölhet! Ne kockáztasd az életed! - áll be elém Hook, s Hayden egyetértően bólint.
- Péterke nem fog bántani engem. Közületek én vagyok a legkevésbé veszélyben, mert a srácnak haszna van belőlem. - nyugatom meg őket, de látom, hogy nem sikerült.
- Brookenak igaza van! Mikor az öcséim leírták a sztorijukat, simán megölhetett volna engem a büntetésük ként, de nem tette, mivel haszna volt belőlem! - kell védelmemre Wendy, s látszik Haydenen, hogy kicsit megnyugszik, viszont Hook gondolkodni kezd.
- Rendben! - szólal meg egy kis idő után - De légy nagyon óvatos. Ilyenkor éjfél tájt van a legsötétebb kint. - hangoztatja, én pedig előkapom a telefonom, s benyomom a vakut.
- Vigyázni fogok magamra! - nézek felváltva mindhármójukra, utána elindulok kifelé.
Mikor kiérek, ráeszmélek, hogy már tényleg nagyon nagyon sötét van. Nagy levegőt veszek és elindulok Pán tábora felé. Halál félelmem van, de tudom, hogy az a nyomorék nem fog ártani nekem. Rengeteget gyalogolok, mikor egy ismerős helyet veszek észre. A sátrak ahol aludtunk! - állapítom meg magamban egy kicsit szomorúan. Állok és bámulom egy darabig, mikor hirtelen, a semmiből, egy kéz tapad a számra, s egy kar köbe fonódik a derekamnál, majd elragad. Az a valaki az egyik fa mögé visz, majd elenged. Dühösen fordulok hátra, de megkönnyebbülök, mikor észreveszem, hogy csak Felix az. Ösztönösen átölelem.
- Felix! - kiáltom örömömben, de elenged és mutató ujját a szája elé teszi.
- Pán mindenhol keres titeket! Hol voltál? És hol vannak a többiek? - kérdezi a srác, én meg megint átölelem, s fejem mellkasán pihentetem.
- Pán gonosz. Csak ki akar használni engem és most azon gondolkozunk, hogy hogyan jussunk haza. - sóhajtom, de nem engedem el.
- Tudom. - mondja halkan, alig hallhatóan - Tudom mit akar. - jelenti ki, mire kicsit dühösen felnézek rá.
- Tudod? És meg sem próbálod megakadályozni? - förmedek rá.
- Persze, hogy próbálom, de nem ilyen egyszerű. - feleli, majd mélyen a szemembe néz - Sosem tennélek ki ilyen veszélynek. - közli, és kezével az arcomat cirógatja.
Egy nagyot nyelek, mire lehunyja a szemét, s fejével közelíteni kezd. Úgy teszek mint ő, és lassan ajkaink összeérnek, utána nyelveink összefonódnak. Felix a karját körém fonja, közelebb húz magához és még erőteljesebben csókol.
- Meg kell keresnem Pánt! - súgom bele a csókba, majd elengedem a srácot.
- Légy óvatos! - mondja halk és rekedt hangon, majd egy puszit nyom homlokomra.
Útjaink elválnak. Tovább sétálok odáig, ahol először találkoztam Pánnal, de sehol senki. Hirtelen az egyik bokor mögül hangokat hallok. Óvatosan elsétálok a zaj irányába, s mikor észreveszem Pánt megállok. Látom, hogy valakivel beszélget, ezért leguggolok a bokor mögött és figyelni kezdek. Egyből észreveszem, hogy Felix hamarabb találta meg Pánt, mint én. Vagy Péterke találta meg őt?
- Felix, Felix, Felix. - csóválja a fejét a gonosz - Látom mostanság nem hallgatsz rám.
- Tudod, hogy hű barátod vagyok, de az érzelmeimnek nem parancsolhatsz! - förmed Pánra az elveszett, én pedig akaratlanul elmosolyodom, és ezzel nem vagyok egyedül. Pán arcán egy gúnyos vigyor jelenik meg.
- Azt hiszed az a csók jelentett valamit? - mosolyog önelégülten Felixre - Csak játszik veled! - közli, majd elsétál, ezzel az elveszett fiú egyedül marad. Odasétálok hozzá, s leülök mellé.
- Kihallgattam a beszélgetésedet Pánnal és hát...- nézek a cipőmre nevetve.
- Mi az? - somolyog Felix is, én meg visszapillantok rá.
- Féltékeny! - rázom nevetve a fejem.
- Pán? - hőköl meg a srác, majd maga elé néz, mintha beugrana neki valami - Bár lehetséges.
- Most gondold el. Engem akar a sziget királynőjének, vagy minek. Természetesen maga mellé. Csak nem hagyná, hogy mással kavarjak. - kuncogok, viszont a srác csak meredten néz felém - Minden rendben? - húzom össze a szemöldökeimet.
- Igen Brooke. Most, hogy itt vagy már minden rendben. - hallom meg mögülem Péterke hangját. Nagyot nyelek, aztán hátra fordulok. Ott áll. Egy önelégült mosoly jelenik meg a képén, aztán megragadja a karomat erősen és felránt az ülésből.
- Még is mit képzelsz, mit csinálsz? - förmedek rá és próbálok kitörni a szorításából.
- Azt, amit már első nap meg kellett volna! - jelenik meg egy kaján vigyor az arcán - Gyertek elveszettek! - üvölti és előjönnek a kis csicskái.
- Gyűlöllek jó? Gyűlöllek! - ordítom neki és már majdnem a sírás kerülget.
- Benned van a tűz! - gúnyolódik.
Hátulról hirtelen két fiú ragad meg, és elhurcolnak. A szememet és a számat befogják, így nem látom, hogy merre visznek és még csak üvölteni sem tudok. Valahol megállunk és erőszakkal leültetnek egy székhez, kezeimet hátrakötve. A hideg érintésből ítélve, bilinccsel akadályozzák szabadulásomat. Mikor végre az elveszettek hátrálni kezdenek tőlem, Pánt pillantom meg az orrom előtt.
- Mit akarsz még? - förmedek rá, és próbálok kiszabadulni a szorításból.
- Csak annyit, hogy ne ellenkezz! Különben úgy végzed, mint Wendy! - röhögi el magát gunyorosan.
- De pontosan mit takar ez? Hogy legyek a királynőd? Mit vársz tőlem? - teszem fel a kérdéseket, egymás után.
- Nagyon egyszerű! Olvasol a kisebbeknek, besegítesz nekem néha, leápolod a hegeket, amiket néha az elveszettek szereznek. - guggol le elém és mélyen a szemembe néz.
- Ennyi? - vonom fel az egyik szemöldököm, mire megharapja az ajkát.
- Igazából lenne még valami. - váltja át a hangnemét komolyabbra.
- Na és mi? - sóhajtom.
- Beszéljenek, inkább a tettek! - feleli és hátra simít pár kósza tincset a hajam mögé, majd lehunyja a szemeit. Tudom mire készül, de ellökni, vagy elfutni nem tudok. Fejemet sem tudom elhúzni, mert már azelőtt megfogja mindkét kezével, hogy ellenkezhetnék. A szája az enyémhez ér, s nyelve is beférkőzik, de én nem csókolom vissza. Próbálok ellenállni, de a körülmények nem engedik.
Lassan befejezi és egy elégedett vigyorral rám néz. Én csak dühösen meredek rá, és ha nem lennék hozzáláncolva egy székhez, felrúgnám a plafonra. Még egy ideig vigyorog, aztán szól az elveszetteknek és elindul kifelé. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. A szoba üres és hideg van, de mielőtt kilépne az ajtón, ökölbe szorítom a kezem és rámeredek.
- Nem tudod, hogy kivel szórakozol Péterke! De amint kiszabadultam, nagyon megfogod bánni minden tetted! Haza fogok jutni!

5 megjegyzés:

  1. Huh már nagyon vártam :D És szerencsére megérte, mert tetszik ez is, a csaj most elég nagy bajban van, de azért előtte volt néhány szép élménye XD :D Azért érdekel, hogyan tervezed ezek után ;) Nekem továbbra is tetszik.

    VálaszTörlés
  2. Minél hamarabb a követkeőt!!! Igazábol sajnálom is Brooke-t de hé Sohaországban van xD !! Na de tuti Félix igazából nem szerelmes Brooke-ba :0 már anyira várom a folytatást hajrá !!! Küldöm az energiát :"D!
    Óriási ölelés : Luca

    VálaszTörlés