2016. május 22., vasárnap

Part six - The key

https://65.media.tumblr.com/b20b43f309174a024d1930057c2198b8/tumblr_inline_o3e78bYBtD1rcm3wk_500.gif
Értetlenkedve állok Felix előtt. Tudom, hogy mire célzott, de mégsem értek semmit.
- Miért, még mit szeretnél? - kérdezem immáron halkan.
- Tetszel nekem Brooke. - feleli idegesen, én pedig ösztönösen elmosolyodom, de aztán igyekszek megint komolyan meredni rá.
- De még csak nem is ismersz. - rázom a fejem  még mindig értetlenkedve.
- Lehet, hogy nem, de még is érzek valamit. - ismeri be, én pedig közelebb lépek hozzá.
- És ez miért nem tetszik Pánnak? - informálódom, és hangom egyre halkabb és rekedtebb.
- Nem tudom. - válaszolja zavartam, és egyet hátralép, de követem, így megint közel vagyunk egymáshoz. Szeretem ha a fiúk zavarban vannak.
- Akkor mi tart vissza abban, hogy kezdeményezz? - kérdezem, és a kezem a mellkasára helyezem.
Felix helyes fiú, és aranyos is. Jobban megszeretném ismerni. A srác nagyot nyel, aztán elmosolyodik. Hatalmas tenyerét, a mellkasán tartott kezemre teszi, és még közelebb lépek hozzá.
- Erre a kérdésre sem tudom a választ. - feleli rekedt hangon.
- Akkor szólj majd ha tudod. - veszem el a kezem, és ellépek tőle - Viszont Hayden eléggé unatkozik, és megígértem, hogy lemegyek vele a partra, de egyedül nem merünk. Nem jössz velünk, pár elveszettel együtt? - kérdezem egy huncut mosollyal az arcomon.
- Meglátom mit tehetek.  - mondja, én pedig rásomolygok.
- Akkor a parton találkozunk. - kacsintok, és visszamegyek a barátnőmhöz.
Már ott vár rám, és chipset eszik. Mikor meglát, abbahagyja az evést, és felpattan. A kezembe nyom egy takarót, és két zacskó édességet, egy üdítőt, majd ő is előveszi az ő adagját.
- Jönnek az elveszettek? - kérdezi indulás előtt, én meg bólintok.
- Nem tudom hányan, de Felix biztos velünk lesz. - válaszolom nyugtatva.
Elkezdünk sétálni a part felé, és hirtelen olyan érzésem támad, mint ami első nap volt. Ez a sok cucc lassít a gyaloglásban. Az oda út alatt, körülbelül tízszer ejtek le egy chipset, de a végén minden megoldódik.
Leérünk, és pár elveszett fiú, meg Felix már ott várnak ránk. Rájuk mosolygok, és leterítem a plédet a puha homokra, a zacskókat pedig ledobom. Tábortüzet gyújtunk, és mindenki beszélgetni kezd, kivéve engem. Én az embereket vizsgálom, hátha Pán is itt van, de nincs. Kicsit olyan érzésem támad, mintha zavarna, hogy nem látom a többiek közt.
Felix ül le mellém, gondolataimat megzavarva, s rám mosolyog. Viszonozom a kedves gesztust, majd a talajt kezdem el vizsgálni.
- Valami zavar. - mondja, én pedig visszanézek rá.
- Ezt mondod vagy kérdezed? - próbálok viccesen reagálni, de valamiért ez sem megy ma. Mi van velem? 
- Brooke! - keresi a szemkontaktust, próbál rájönni, hogy miért nem élvezem a programot, amit én találtam ki. Talán mert Pánra is számítottál. - súgja egy hang a fejemben. Nincs igaza.
- Jól vagyok. - felelem somolyogva, és ezzel megelégszik.
A fiú közelebb csúszik hozzám, oly annyira, hogy megcsapja az orromat az illata. Ahhoz képest, hogy egy szigeten élnek, mindenkin érezni lehet a férfi kölni illatát. Különös. Kezét a combomra teszi, és folyamatosan az arcomat fürkészi. Egy olyan érzés kering bennem, hogy megakar csókolni. A megérzéseim sosem tévednek, tényleg megszeretne csókolni, és hagynám is neki, de valami furcsán siklik végig tekintetem. Haydent látom, háttal áll nekem, és hirtelen kicsúszik az üveg a kezéből, s meredten bámul maga elé. Gyorsan felpattanok, és odarohanok hozzá. Amint egyre közelebb leszek, észreveszem, hogy reszket, és nem hinném, hogy azért mert fázik. Ösztönösen átölelem, és csak utána kérdezem meg, hogy mi történt.
- Mi az Hayden? Mi történt? - engedem el aggodalmaskodva, de ő válasz helyett, csak maga elé mutat.
Megfordulok, és meglátom a félelme okát. Hook áll pár méterre tőlünk, és valami italt kortyolgat. Kicsit talán még részeg is, és eszeveszett tekintettel mered ránk. Lassan megindul felénk, mi pedig hátrálni kezdünk. Sikítani szeretnék, de a félelem elfojtja a hangom. Nagyot nyelek, és mikor már csak egy méterre van tőlünk, egy ismerős hangot hallok meg.
- Hook, tűnj el innen! - kiáltja Pán, aki a semmiből jelent meg, én pedig akaratlanul elmosolyodom.
A kalóz dühösen mered a fiúra, majd ránk, és nevetni kezd, mint egy őrült, aztán visszamegy a dzsungeles részhez. Haydenre pillantok, aki már megkönnyebbülten sóhajt egyet, és Pánra néz. Egy köszönöm féleségét motyog neki, aztán rám pillant. 
- Hát akkor én most magatokra hagylak titeket. - mondja, minden egyes szót jól kihangsúlyozva, és mikor elsétál mellettem, a vállamra helyezi a kezét. Mi volt ez? 
Kettesben maradok a sráccal, és kínos csend telepszik körénk. Egyikünk sem szólal meg, én pedig a tekintetemmel Felixet kezdem keresni. Szegényt úgy magára hagytam. 
- Mi az? Mit nézel ennyire? - kérdezi, és abba az irányba pillant, ahova én az előbb. Ekkor a nyakláncára pillantok, és ráeszmélek itt a tökéletes alkalom, hogy elvegyem tőle. Épp az előbb mentett meg, megérdemel egy ölelést. - súgja a hang a fejemben gúnyosan.
Átfonom két karomat a nyaka körül, és nagyon óvatosan kicsatolom a láncot. A markomba szorítom, és így nem fogja látni, hogy nálam van. 
Lassan elengedem az ölelésből, és kajánul vigyorog rám. Észre sem vette, hogy elvettem tőle a kulcsot.
- Ezt miért kaptam? - érdeklődik, és a képéről le sem lehetne vakarni az a mosolyt.
- Hát, mert megmentettél Hooktól. Majdnem megölt. - nézek rá védtelenül, és most ő ölel át.
- Megígértem nektek, hogy megvédelek tőle. - mondja, majd elenged az ölelésből.
- Most mennem kell. - közlöm vele, és elkezdem keresni Haydent. 
Gyorsnak kell lennem, mielőtt még észreveszi, hogy nincs nála a kulcs. Hamar megtalálom barátnőmet, és vele együtt Felixet is. Épp beszélgetnek, de én gyorsan félre húzom a lányt, aki kérdőn pillant rám.
- Mi az? - fonja össze a karjait.
- Nálam van a kulcs! - mutatom meg neki a szerzeményem - Gyere! Szabadítsuk ki Wendyt!
- Hát, a terved épp most fuccsol be. - mutat Pánra, aki épp most vette észre, hogy hiányzik valami. Gyorsan Hayden kezébe nyomom a kulcsot.
- Nem, még nem! Fuss, és szabadítsd ki a lányt, én addig feltartom a fiút! - siettetem.
- Nem, nem megyek egyedül! Hook bármikor felbukkanhat. - reklamál és visszanyújtja a kulcsot, de nem veszem el.
- Ha nem mész most, akkor Pán fog megölni minket. - biccentek a dühösen minket méregető srác felé. Sóhajt, és elszalad. 
Közben Pán már dühösen elindul felém. Elkezdek diadalmasan nevetni, mire ideér, viszont ő egyáltalán nincs nevetős hangulatában.
- Hol a kulcs, Brooke? - kérdezi tagoltan és mérgesen.
- Milyen kulcs? - kérdezek vissza, tetetett tudatlansággal. A szája egy gonosz vigyorra húzódik. Nem tetszik ez nekem. 
- Tényleg? - vonja fel az egyik szemöldökét, én pedig félve bólintok egyet - Fiúk, gyertek játszani! - kiáltja hátra az elveszetteknek, de a tekintetét nem veszi le rólam.
Futótűzként jelennek meg körülöttünk az elveszettek, én pedig egy nagyot nyelek. Pán a tábortűz köré vezet minket, és mindenki leül, követem a példájukat.
- Játszani fogunk egy nagyon jó játékot, és te kezded Brooke! - közli eszeveszett tekintettel a srác, és a kezembe nyom egy kést, majd idehívja az egyik elveszett fiút elém. - Vágd el a torkát, jó móka lesz!

6 megjegyzés:

  1. Szia! Annnyira imadom a torteneted! Sohaorszag es Pan Peter a mindenem mar kiskorom ota, raadasul a Once Upon a Time-ot is nagyon szeretem, igy nagyon tetszik a blogod:) varom a kovetkezo reszeket! Xoxo:Effy

    VálaszTörlés
  2. Annyira jól írsz, hogy az már bűn!❤

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon joo 😍☺ mikor jon a kovi resz? 😁☺

    VálaszTörlés