tag:blogger.com,1999:blog-28274310629942842692024-02-18T19:30:57.899-08:00Take me to NeverlandWriterhttp://www.blogger.com/profile/14902756172056797566noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-1003548617892201102016-10-27T12:19:00.000-07:002016-10-27T12:22:00.057-07:00Part ten - Goodbye Hayden<div style="text-align: center;">
<b>Igen, tudom, hogy tíz rész nagyon kevés egy blognak, de ne csüggedjetek, mert nyáron jön a második évad! Addig is jó olvasást ehhez a duplán hosszú fejezethez! Puszi! - F</b><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b> </b>Csak ott állok és nem tudom, hogy mit tegyek. Azon jár a fejem, hogy most ugassam le a fejüket, vagy inkább nézzem végig, hogy a legjobb barátnőm tényleg képes lenne-e itt hagyni engem egy elmebetegekkel teli szigeten. <i>Én nem bírom ezt tovább. </i>- mondja a fejemben lévő hang, majd visszamegyek oda, ahol Pán hagyott. Talán jobb is, ha nem tudja meg, hogy tudok a kis titkáról. Így egy lépéssel előtte járok. Bár közel sem biztos, hogy ez segít a helyzetemen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/Caroline-Forbes-and-Elena-Gilbert-friendship-elena-and-caroline-34061542-245-150.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/Caroline-Forbes-and-Elena-Gilbert-friendship-elena-and-caroline-34061542-245-150.gif" border="0" class="transparent" height="195" src="http://images6.fanpop.com/image/photos/34000000/Caroline-Forbes-and-Elena-Gilbert-friendship-elena-and-caroline-34061542-245-150.gif" width="320" /></a></div>
Elkezdek sétálni, mikor lépteket hallok magam mögül. Nem állok meg, csak megyek tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted mindent hallott? - hallom meg Pán hangját, de úgy teszek, mintha észre sem venném őket és fülelek, miközben sétálok visszafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezd kicsúszni a kezünkből. - válaszolja Felix, amire felkapom a fejem. <i>Hogy érti ezt?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak egy kicsit nehezebb eset. - mondja Pán. Szívem szerint megfordulnék és jól kioktatnám őket, de csak sétálok tovább, mintha nem hallottam volna az egészből semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaérek a helyre, ahol Pán ott hagyott és leülök a földre. Pán két percre rá toppan be és egy kaján vigyorral üdvözöl. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol voltál? - kérdezem egy hatalmas műmosoly mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem te azt tudod jól. - feleli, miközben leguggol elém és megragadja az arcom egyik kezével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - mondom neki érzelemmentesen, mire elenged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azt ne mondd, hogy végig itt ültél és rám vártál. - húzza fel mindkét szemöldökét egyszerre gyanakodva. Mivel tudom, hogy látott, így nyilván nem válaszolhatom azt, hogy itt ültem egész végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ültem itt végig. Most jöttem vissza, mert elkezdtelek keresni, csak aztán feladtam. - vonom meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - mosolyodik el meglepetten én meg bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont én most visszamegyek Haydenhez, mielőtt még azt hinné történt velem valami rossz. - kelek fel az ülésből, mire megint gyanakodva kezd méregetni - Nem sokára visszajövök! - nyugtatom meg, ő pedig elkezd vészjóslóan közeledni. Egy nagyot nyelek, mikor megérinti kezével az orcám és megcsókol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Siess vissza. - súgja, miután elváltak szájaink egymástól.<br />
Kisétálok a helyről, majd elindulok a hajó felé. Visszafelé menet előtör belőlem minden érzelem és a sírógörcs kerülget. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik és érzem, hogy meg kell állnom. Már nincs messze a hajó, de egyszerűen nem tudok odamenni. Nem törhetek rájuk csakúgy, hogy <i>"Köszi, hogy itt hagytok, jó kis barát vagy!" </i>Hisz végül is őt is én kevertem ebbe bele. Ezt nem zúdíthatom rá. Megállok és elő tőr belőlem minden érzelem. Sírni kezdek. A hajamat hátrasimítom, hogy ne árassza el azt is a könnyzáporom. Tovább szeretnék menni, de aztán hangokat kezdek hallani. A zaj irányába nézek és észreveszem legjobb barátnőmet. Együttérzően elmosolyodik, még ha azt sem tudja, hogy mi a bajom. Közelebb jön és átölel.<br />
- Már megint megbántott téged az az idióta Péterke? - kérdezi, miközben lassan elenged engem.<br />
- Ő is. - felelem halkan.<br />
- Mindjárt felvidulsz akkor, hisz van egy jó hírem! - közli vigyorogva én pedig ránézek - Pán végre jót cselekedett! Elmehetünk a szigetről! - ujjong, de én csak sóhajtok - Most mi az? - vonja fel mindkét szemöldökét.<br />
- Pán Hookkal beszélt előbb, de azt te gondolom nem hallottad és Hook sem számolt be róla... Csak ti mehettek el a szigetről, ti ketten. - válaszolom és megint elkezdek sírni.<br />
- Nem hagylak itt! - ölel át megint, majd leülünk az egyik faágra.<br />
- Ki kell találnunk, hogy hogy léphetünk le innen. - nézek rá, már kicsit nyugodtabban, mikor Pán hirtelen megjelenik előttem.<br />
- Sohaországból nem menekülhetsz! A barátnődnek megadtam rá az esélyt, elmehet a szerelmével, viszont neked itt kell maradnod. Velem. - közli velünk én pedig felállok és megindulok felé. A mellkasánál fogva meglököm.<br />
- Tudod kurvára elegem van belőled, oké? Most azonnal engedj el minket te elmebeteg! - üvöltök rá, teljesen kikelve magamból.<br />
- Tudjátok mit? Játszunk! - kezdi megint az idióta játékaival, mire Hayden megjelenik mögöttem a kezében egy íjjal.<br />
- Játszani szeretnél? - kérdezi Hayden és teljes erőből a srácnak dobja az íjat, de Pán elkapja. Mindketten meredten nézünk Péterkére.<br />
- Utolsó lehetőség, hogy elhagyjátok Hookkal a szigetet! - figyelmezteti Haydet, majd elmegy.<br />
A lánnyal összenézünk és egy mély levegőt veszek.<br />
- Itt kell hagynod. Menj haza Hookkal, majd kitalálok valamit. Ígérem, hogy mire ígértem, hogy hazamegyünk otthon leszek. - nézek mélyen a barátnőm szemébe, aki húzza a száját.<br />
- És mi lesz ha nem? Meg mit mondok én miért jöttem haza hamarabb? - kérdezősködik.<br />
- Ígérem, hogy visszajövök, bízz bennem jó? - teszem a két vállára kezeimet.<br />
- Oké, bízom benned, de mit mondok majd a családomnak? Miért jöttem hamarabb haza?<br />
- Honvágy?<br />
- Mindegy, inkább kitalálok valami mást. - neveti el magát és én vele nevetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szólj Pánnak és tűnjetek el mielőtt még meggondolja magát! - adom az utasítást, majd elindulok, hátha én előbb megtalálom azt a férget.<br />
A lány bólint és elindulunk két különböző irányba. Most már nem szomorú, hanem dühös vagyok. Elkezdek sétálni az erdőben, hátha rábukkanok valakire és az a valaki nem más, mint Felix. Futótűzként rohanok neki, mint valami őrült és megragadom a torkát. <i>Ez a hely lassan felemészti a kedves énem.</i><br />
- Hol a fenében van? - üvöltöm, amilyen hangosan csak tudom.<br />
<i>- </i>Mögötted. - hallom meg Pán hangját és elengedem Felixet.<br />
<i>-</i> Ezt akartad, ugye? Hogy maradjak veled. Hát megkapod! Csak engedd el Haydent! - fordulok felé, ő pedig bólint.<br />
<i>- </i>Gyere velem! Itt az ideje, hogy örökre búcsút vegyél a legjobb barátnődtől. - ragadja meg a karom és rángatni kezd egészen a hajóig. <i> </i><br />
A hajó előtt áll Hook, Wendy és Hayden. A barátnőm együttérzően néz rám és odarohanok hozzá átölelni. Pár könnycsepp kicsordul a szememből.<br />
<i>-</i> Még meggondolhatod magad és itt maradhatok veled. - mondja Hayden de a fejemet rázom.<br />
<i>- </i>Nem! Kitalálok még valamit. - közlöm miközben rá nézek - Most viszont mennetek kell! Majd kívánok térerőt és wifit és majd beszélünk. - nevetem el magam, de közben sírnom is kell. <i>Érdekes, mi?</i><br />
<i>- </i>Oké. - bólogat mosolyogva, majd felszállnak a hajóra.<br />
Pán, a kezéből jövő varázslattal elválasztja a felhőket, majd egy átjárót kreál és a hajó el is indul, ami lassan átmegy a felhőkön. Végig nézem, ahogy távolodnak és megpróbálom visszatartani a könnyeimet, mikor valaki hátulról megérinti a vállam.<br />
- Gyere velem! Mutatok neked egy érdekes helyett! - mondja vidáman.<br />
- Jó...- duruzsolom magam elé, majd követni kezdem.<br />
Egészen a sziget túlsó felééig megyünk, ahol beültet egy csónakba és evezni kezd. A tekintetét nem emeli le rólam, mégis gyorsan egy koponya kinézetű barlang szerűségbe vezet minket. Megállunk és kisegít a hajóból.<br />
- Mit keresünk itt? - kérdezem, miközben két szemöldökömet összehúzom.<br />
- Tudom, hogy most utálsz, de...- megfogja az egyik kezével a kezemet én pedig ösztönösen odanézek - ...de szeretném, ha te lennél az én elveszett lányom, az utolsó esélyem a boldogsághoz ezen a szigeten!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Writerhttp://www.blogger.com/profile/14902756172056797566noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-53529508363517156872016-09-22T10:27:00.001-07:002016-09-22T10:27:53.741-07:00Part nine - Secrets<div style="text-align: justify;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/bc4e8c258faec546cff77b77db48b531/tumblr_mvcuzbJ6Zb1r3nwdio3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://25.media.tumblr.com/bc4e8c258faec546cff77b77db48b531/tumblr_mvcuzbJ6Zb1r3nwdio3_500.gif" border="0" class="transparent" height="136" src="https://25.media.tumblr.com/bc4e8c258faec546cff77b77db48b531/tumblr_mvcuzbJ6Zb1r3nwdio3_500.gif" width="320" /></a>Itt ülök a sötét és hideg szobában. <i>Bár lehet, hogy ez nem is szoba. </i>Reszketek, annyira fázok, kívánni meg nincs energiám. Belefáradtam ebbe az egészbe. Haza akarok menni. Lehunyom a szemeimet. Megpróbálok elaludni. Mikor már majdnem sikerül, valaki benyit. Szerencsémre Felix az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé Felix! Szabadíts ki kérlek! - kiáltom a srácnak, aki megbánt tekintettel mered rám, majd elindul felém. Kioldozza a csomót, majd felsegít. Gyorsan átölelem, s ölelése átadja teste melegét. Már nem fázom. Most jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brooke, kitalálom, hogy hogyan jussatok haza. - enged el az ölelésből, s megfogja az arcom mindkét kezével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szánalmas ez a Pán. Mit akar tőlem? Mi a baja? - teszem fel sorra a kérdéseket, de ő csak a fejét rázza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nagyon régóta a barátom, de erre választ nem tudok adni. - sóhajtja - De most el kell innen tűnnöd! - kezd el lökdösni kifelé az ajtón, de hirtelen megtorpanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi lesz, ha Pán rájön, hogy te engedtél el? - kérdezem aggódóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán már rájött. - hallom meg a gonosz hangját a hátam mögül. Péterke pont akkor lépett be a szobába, mikor a mondatot kiejtettem a számon - Úgy látom valaki rossz kislány volt és meg kell büntetni. - vigyorodik el kajánul, majd Felixre néz - Felix, most menj ki kérlek. - közli hidegvérrel, a srác meg követi az utasításait.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kettesben maradok az ördöggel a szobában. Hátrálni kezdek, de ő folyamatosan jön utánam. Addig megyek hátra, míg a falnak nem ütközök. Kapaszkodni próbálok, de nem megy. A srác egyre közelebb jön. A kezét a fejem mellé támasztja, arcával csak pár centivel van távolabb az enyémtől. Az ajkamra szegezi a tekintetét aztán a szemembe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most megfoglak büntetni. - suttogja, s meleg lehelete megcsapja az arcomat. Egy nagyot nyelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit fogsz csinálni? - kérdezem remegő hanggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felel, csak az egyik kezével az arcomhoz ér, majd az ajkába harap. Nem szólalunk meg, csak nézzük egymást némán. Ha ez a kínzás, nagyon jól csinálja, hisz a szívem zakatol és a gyomrom remeg. Eddig talán magamnak is nehéz volt beismerni, de van valami vonzó Pánban. Valami, ami miatt olyan szexinek tartom. Talán, mert veszélyes és engem vonz a veszély. Itt az ideje, hogy belássam. Tetszik nekem. De ez akkor sem magyarázat arra, hogy itt maradjak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brooke, ugye nem hiszed, hogy bántanálak? - kérdezi meg egy kis csend után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor eddig mit csináltál velem? - érdeklődök válasz helyett, remegő hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy most nem fogsz nekem hinni, de kedvellek, Brooke. Tényleg kedvellek. - néz mélyen a szemembe. Nem tudok hinni neki, de a szemébe még is látom az őszinteséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizonyítsd. - lépek egy kicsit előre. Olyan közel vagyunk most egymáshoz, hogy az ajkaink éppen, hogy nem érnek össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
A keze a csípőmre csúszik és közelebb húz magához, majd lágyan megcsókol. A hideg szobát hirtelen elönti a forróság. Arrébb lököm egy kicsit Pánt, ezzel több teret adva magunknak, de a csókunk nem szakad meg. Letépi rólam a pólóm, majd végig simítja a kezét melleimen. Vágyakozóan az ajkába harap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyenben már egy ideje nem lehetett részem. - súgja, mire én is leveszem róla a pólót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most ne beszélj! - parancsolom, és finoman rálököm a székre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő leül, én pedig bele az ölébe, ahol folytatjuk a csókot. A kezeim az arcán pihennek, míg az övéi a hátamat simogatják, majd a melltartó pántomnál megáll, lassan kibontja azt, s egyből leesik a földre. Csupasz felsőtesteink, lágyan simulnak egymáshoz. Hirtelen derekamnál fogva erősen megragad, majd velem együtt feláll a székről. Lábaimat ösztönösen a dereka körül összekulcsolom. Óvatosan hanyatt fektet a hideg talajon, majd felém térdepel. Ajkaink újra összetalálkoznak, és én közben a nadrágja gombját keresem a kezemmel. Mikor megtalálom, szépen lassan kigombolom a nadrágját. Óvatosan lehúzom róla és félredobom. Szépen lassan elkezdek felülni, karjaimat nyaka köré fonom. Megszakítom csókunkat, számat a nyakára tapasztom és apró puszikat hagyok rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De rég vágytam már erre a pillanatra. - morogja Pán a fülembe. Akaratlanul elmosolyodom és a számba harapok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pán mélyen a szemembe néz és nagyot nyel. A tekintete végigsiklik a számon, aztán megint felnéz a szempáromra. Egyszerre előre hajolunk és ajkaink megint összeérnek. A nyelve az enyémhez simul és hurrikánként forog számban. Csókunk nem szakad meg miközben a gatyámhoz nyúl, hogy kigombolhassa. Kipattintja a gombot a helyéről és gyorsan le is rántja rólam. Már csak egy bugyi és egy alsónadrág választ el minket attól, hogy ebből az egészből több legyen. Ő már menne tovább, mikor megállítom. A józan eszem közbezavar. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán. - súgom, miközben a homlokom az övéhez döntöm - Talán ez nem olyan jó ötlet. - nyelek egy nagyot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van. - mosolyodik el. Ezt a mosolyát még nem is láttam. Olyan...<i>más - </i>Most el kell intéznem valamit, addig keress egy elveszett fiút és szólj neki, hogy vezessen a főszállásra. - mondja, majd egy puszit nyom a homlokomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten egyszerre kezdünk visszaöltözni. Mikor Pán kész lesz, elfog a kíváncsiság, hogy vajon hova mehet, így egy picit lemaradva tőle, elkezdem követni. Végigsétál az erdő legsötétebb zugán. Óvatosan megyek mögötte, mindig megbújok egy-egy fa mögött. Lassan leérünk a partra. Ott már nem tudok elbújni, így a part előtti fa előtt állok meg és onnan figyelem tovább. Egyenest Hook hajójához sétál.<br />
- Hook! Gyere ki! Tudom, hogy bent vagy! - kiáltja a srác. <i>Mit akarhat félkartól? </i>A kalóznak egy perc sem kell és megjelenik Pán előtt - Gyere velem! Lenne egy ajánlatom, de nem lenne szerencsés, ha más is hallaná. - közli vele a fiú, amire még inkább felkapom a fejem.<br />
Hook csak bólint és elindulnak vissza. <i>Felém. </i>Gyorsan keresek egy cserjét, ami mögé leguggolhatok, nehogy észrevegyenek. Hallom lépteiket előttem, de nem merek felnézni. Szívem hevesen ver az izgalomtól, lélegzetem visszafogott. Nem akarom, hogy meghalljanak. Mikor kellő távolságra lesznek, követni kezdem őket. Egészen besétálnak, majd megállnak egymástól körülbelül öt méterre. Az egyik fa mögött hallgatózok.<br />
- Mit akarsz? - szólal meg elsőnek a kalóz, mire Pán szó szerint Hook elé teleportálja magát.<br />
- Egyességet ajánlok. - jelenik meg a kaján vigyor Péterke arcán, de félkar csak a fejét csóválja. Még inkább fülelni kezdek - Távozást a szigetről. - mondja Péterke, miután észrevette, hogy kalózunknak nem tetszik az egyesség ötlete. <i>Na, de várjunk? Elmehet a szigetről? Vajon mi is mehetünk vele?</i><br />
- Így se érdekel a dolog. - feleli egy gúnyos mosollyal Hook.<br />
<i>- </i>Ajándékot is kapsz mellé. - folytatja Pán - Magaddal vihetsz valakit és te vigasztalhatnád utána.<br />
- Most Haydenre célzol? - vonja fel az egyik szemöldökét a félkar kapitány.<br />
- Igen. Nem vagyok vak. Látom, hogy hogy nézel rá, de ő szörnyetegnek lát téged. - jelenti ki egy kaján mosoly mellett Pán.<br />
- Tévedsz! Végre kezd annak látni aki vagyok! - kel a saját védelmére Hook.<br />
- Oh! Mármint egy iszákos félkezű kalóznak? - gúnyolódik Péterke.<br />
Hirtelen a semmiből megjelenik Hayden is. Ez az egész kezd egyre bonyolultabb, nem hiszem, hogy értem. Szóval Pán azt akarja, hogy Hook és Hayd nélkülem hagyják itt a szigetet? Ilyen aljas lenne?<br />
- Mi folyik itt? - kérdezi a lány. A két fiú egyszerre pillant rá.<br />
- Elmehetsz! - áll be elé Pán, tekintete teljesen komoly.<br />
- Mégis miről beszélsz? - értetlenkedik a barátnőm.<br />
- Hagyd el a szigetet! Elmehettek Hookkal. - mosolyog az ördögi fiú.<br />
Hook és Hayden összenéznek, szemükben valamennyire megkönnyebbülést látok. A kalóz közelebb megy a lányhoz és megfogja mindkét kezével Hayd arcát.<br />
- Mit szólsz? Velem jössz? - kérdezi a kalóz halkan a lánytól, szinte suttogva.<br />
Hayden nem felel, csak elmosolyodik, amit Hook viszonoz, majd megcsókolja a lányt. <i>Miről maradtam le? Mi történik körülöttem? A legjobb barátnőm tényleg képes lenne itt hagyni? Te jó ég, mi vár még rám?</i></div>
Writerhttp://www.blogger.com/profile/14902756172056797566noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-46153960779989505652016-09-02T08:14:00.001-07:002016-09-02T08:14:56.403-07:00Part eight - Kisses<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqYPDueYB8_-FX33jYnCF3E5Srd-vMdJuqNRkJcJV3rX2LcXrwHHXL679F525yaKsGDqITmiKKbR_Ck_SGcSctytW8Q70DbUz0_CZnZJPpR-CRpQthky9UJS1pcZN2tHIcSurNveJp3dM/s1600/tumblr_lpsea3HDrf1r0fu4fo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqYPDueYB8_-FX33jYnCF3E5Srd-vMdJuqNRkJcJV3rX2LcXrwHHXL679F525yaKsGDqITmiKKbR_Ck_SGcSctytW8Q70DbUz0_CZnZJPpR-CRpQthky9UJS1pcZN2tHIcSurNveJp3dM/s1600/tumblr_lpsea3HDrf1r0fu4fo1_500.gif" border="0" class="transparent" height="88" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqYPDueYB8_-FX33jYnCF3E5Srd-vMdJuqNRkJcJV3rX2LcXrwHHXL679F525yaKsGDqITmiKKbR_Ck_SGcSctytW8Q70DbUz0_CZnZJPpR-CRpQthky9UJS1pcZN2tHIcSurNveJp3dM/s200/tumblr_lpsea3HDrf1r0fu4fo1_500.gif" width="200" /></a></div>
Haydennel egymásra pillantunk, és nem értjük a helyzetet. Hook tök nyugodtan áll ott, és várja a reakciónkat, de nem megy. Nem tudok már reagálni, nem tudok már semmit sem mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom sokkolt titeket a hír. - szólal meg végül Killian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki! Kit nem sokkolna az a hír, hogy az orra előtt áll egy kibaszott gyilkos! - förmedek rá, majd a homlokomra helyezem tenyerem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán fenyegetett meg, hogy öljem meg! - mondja, most már ő is magasabb hangerővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közelebb lépek hozzá, és a fejem körülbelül két centire van az övétől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán egy kis taknyos hozzád képest baszod! Mivel tud megfenyegetni?! - vonom kérdőre, ő pedig sóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán megfenyegetett, hogy ha nem ölöm meg, akkor ő fogja, de veletek együtt. Meg kellett tennem, nem tehettem meg, hogy egy ember helyett három élet megy el. - meséli.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem kellett megtenned. - avatkozik közbe Hayden is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az életemet kockáztatom értetek, készen állok, hogy szembe szálljak Pánnal! - kiált ránk fél kar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te szegény áldozat - forgatja a szemeit Hayd - És hol szerepel a tervedben, hogy átversz minket, és valaki meghal? - kérdezi a lány összefont karokkal, egyik szemöldökét felhúzva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezen a szigeten nem én vagyok a rossz fiú. - ismétli Hook, amit korábban mondott, de most már nyugodtabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vitájuk közben elgondolkozom. Ha Hook helyében lettem volna, talán én is így láttam volna helyesnek. Egy élet három helyet. Közbe kéne avatkoznom, mert Hayden -<i> aki ugyebár eddig áhítozott a kalóz után -</i> szétkapja a fiút szemeivel, és szavaival. A bőröndömre támaszkodom, és felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezzétek be ezt a cica harcot. - mondom, mire egyszerre rám néznek - Inkább Hook, mutass nekünk egy helyet, ahol aludhatunk, és találjuk ki, hogy hogyan jutunk haza Haydennel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem ilyen egyszerű. - közli egy sóhaj mellett Hook - Csak Pán tud hazajuttatni titeket.<br />
Na igen. Már csak ez hiányzott. Az egyetlen út a hazajutáshoz, az egy pszichopatán keresztül van. <i>Remek. </i><br />
- És akkor mitévők legyünk? - nézek a kalózra szúrós tekintettel.<br />
- Gyertek először pakoljatok be a hajómra. Ott fogtok lakni. - közli, s mindhárman egyszerre indulunk el a kalóz után.<br />
Elérünk a hajójához, aminek semmi baja. <i>Pán természetesen erről is hazudott. Mily' meglepő! </i>Nagy, szép és egy eldugott helyen van. Csak nem olyan eldugottan, mint a forrás, ahol fürdeni szoktam.<br />
Szépen-lassan felmászunk a hajóra, s belülről is gyönyörű. Killian végigvezet minket, majd megmutatja a szobánkat. Mi hárman lányok a hajó pincéjében fogunk aludni.<br />
Haydennel elkezdünk kipakolni az ott lévő szekrényekbe, míg Hook mindhármunknak hoz egy-egy matracot és ágyneműt. Mikor végzek, a kalózra nézek.<br />
- Körülnézek és kitalálom, hogy hogy jussunk ki. Ha más nem jut eszembe, beszélek Pánnal, csak van megoldás! - sóhajtok, viszont látszólag senki sem repes az örömtől.<br />
- Pán simán megölhet! Ne kockáztasd az életed! - áll be elém Hook, s Hayden egyetértően bólint.<br />
- Péterke nem fog bántani engem. Közületek én vagyok a legkevésbé veszélyben, mert a srácnak haszna van belőlem. - nyugatom meg őket, de látom, hogy nem sikerült.<br />
- Brookenak igaza van! Mikor az öcséim leírták a sztorijukat, simán megölhetett volna engem a büntetésük ként, de nem tette, mivel haszna volt belőlem! - kell védelmemre Wendy, s látszik Haydenen, hogy kicsit megnyugszik, viszont Hook gondolkodni kezd.<br />
- Rendben! - szólal meg egy kis idő után - De légy nagyon óvatos. Ilyenkor éjfél tájt van a legsötétebb kint. - hangoztatja, én pedig előkapom a telefonom, s benyomom a vakut.<br />
- Vigyázni fogok magamra! - nézek felváltva mindhármójukra, utána elindulok kifelé.<br />
Mikor kiérek, ráeszmélek, hogy már tényleg nagyon <i>nagyon </i>sötét van. Nagy levegőt veszek és elindulok Pán tábora felé. Halál félelmem van, de tudom, hogy az a nyomorék nem fog ártani nekem. Rengeteget gyalogolok, mikor egy ismerős helyet veszek észre. <i>A sátrak ahol aludtunk! </i>- állapítom meg magamban egy kicsit szomorúan. Állok és bámulom egy darabig, mikor hirtelen, a semmiből, egy kéz tapad a számra, s egy kar köbe fonódik a derekamnál, majd elragad. Az a <i>valaki</i> az egyik fa mögé visz, majd elenged. Dühösen fordulok hátra, de megkönnyebbülök, mikor észreveszem, hogy csak Felix az. Ösztönösen átölelem.<br />
- Felix! - kiáltom örömömben, de elenged és mutató ujját a szája elé teszi.<br />
- Pán mindenhol keres titeket! Hol voltál? És hol vannak a többiek? - kérdezi a srác, én meg megint átölelem, s fejem mellkasán pihentetem.<br />
- Pán gonosz. Csak ki akar használni engem és most azon gondolkozunk, hogy hogyan jussunk haza. - sóhajtom, de nem engedem el.<br />
- Tudom. - mondja halkan, alig hallhatóan - Tudom mit akar. - jelenti ki, mire kicsit dühösen felnézek rá.<br />
- Tudod? És meg sem próbálod megakadályozni? - förmedek rá.<br />
- Persze, hogy próbálom, de nem ilyen egyszerű. - feleli, majd mélyen a szemembe néz - Sosem tennélek ki ilyen veszélynek. - közli, és kezével az arcomat cirógatja.<br />
Egy nagyot nyelek, mire lehunyja a szemét, s fejével közelíteni kezd. Úgy teszek mint ő, és lassan ajkaink összeérnek, utána nyelveink összefonódnak. Felix a karját körém fonja, közelebb húz magához és még erőteljesebben csókol.<br />
- Meg kell keresnem Pánt! - súgom bele a csókba, majd elengedem a srácot.<br />
- Légy óvatos! - mondja halk és rekedt hangon, majd egy puszit nyom homlokomra.<br />
Útjaink elválnak. Tovább sétálok odáig, ahol először találkoztam Pánnal, de sehol senki. Hirtelen az egyik bokor mögül hangokat hallok. Óvatosan elsétálok a zaj irányába, s mikor észreveszem Pánt megállok. Látom, hogy valakivel beszélget, ezért leguggolok a bokor mögött és figyelni kezdek. Egyből észreveszem, hogy Felix hamarabb találta meg Pánt, mint én. <i>Vagy Péterke találta meg őt?</i><br />
- Felix, Felix, Felix. - csóválja a fejét a gonosz - Látom mostanság nem hallgatsz rám.<br />
<i>- </i>Tudod, hogy hű barátod vagyok, de az érzelmeimnek nem parancsolhatsz! - förmed Pánra az elveszett, én pedig akaratlanul elmosolyodom,<i> </i>és ezzel nem vagyok egyedül. Pán arcán egy gúnyos vigyor jelenik meg.<br />
- Azt hiszed az a csók jelentett valamit? - mosolyog önelégülten Felixre - Csak játszik veled! - közli, majd elsétál, ezzel az elveszett fiú egyedül marad. Odasétálok hozzá, s leülök mellé.<br />
- Kihallgattam a beszélgetésedet Pánnal és hát...- nézek a cipőmre nevetve.<br />
- Mi az? - somolyog Felix is, én meg visszapillantok rá.<br />
- Féltékeny! - rázom nevetve a fejem.<br />
- Pán? - hőköl meg a srác, majd maga elé néz, mintha beugrana neki valami - Bár lehetséges.<br />
- Most gondold el. Engem akar a sziget királynőjének, vagy minek. Természetesen maga mellé. Csak nem hagyná, hogy mással kavarjak. - kuncogok, viszont a srác csak meredten néz felém - Minden rendben? - húzom össze a szemöldökeimet.<br />
- Igen Brooke. Most, hogy itt vagy már minden rendben. - hallom meg mögülem Péterke hangját. Nagyot nyelek, aztán hátra fordulok. Ott áll. Egy önelégült mosoly jelenik meg a képén, aztán megragadja a karomat erősen és felránt az ülésből.<br />
- Még is mit képzelsz, mit csinálsz? - förmedek rá és próbálok kitörni a szorításából.<br />
- Azt, amit már első nap meg kellett volna! - jelenik meg egy kaján vigyor az arcán - Gyertek elveszettek! - üvölti és előjönnek a kis csicskái.<br />
- Gyűlöllek jó? Gyűlöllek! - ordítom neki és már majdnem a sírás kerülget.<br />
- Benned van a tűz! - gúnyolódik.<br />
Hátulról hirtelen két fiú ragad meg, és elhurcolnak. A szememet és a számat befogják, így nem látom, hogy merre visznek és még csak üvölteni sem tudok. Valahol megállunk és erőszakkal leültetnek egy székhez, kezeimet hátrakötve. A hideg érintésből ítélve, bilinccsel akadályozzák szabadulásomat. Mikor végre az elveszettek hátrálni kezdenek tőlem, Pánt pillantom meg az orrom előtt.<br />
- Mit akarsz még? - förmedek rá, és próbálok kiszabadulni a szorításból.<br />
- Csak annyit, hogy ne ellenkezz! Különben úgy végzed, mint Wendy! - röhögi el magát gunyorosan.<br />
- De pontosan mit takar ez? Hogy legyek a királynőd? Mit vársz tőlem? - teszem fel a kérdéseket, egymás után.<br />
- Nagyon egyszerű! Olvasol a kisebbeknek, besegítesz nekem néha, leápolod a hegeket, amiket néha az elveszettek szereznek. - guggol le elém és mélyen a szemembe néz.<br />
- Ennyi? - vonom fel az egyik szemöldököm, mire megharapja az ajkát.<br />
- Igazából lenne még valami. - váltja át a hangnemét komolyabbra.<br />
- Na és mi? - sóhajtom.<br />
- Beszéljenek, inkább a tettek! - feleli és hátra simít pár kósza tincset a hajam mögé, majd lehunyja a szemeit. Tudom mire készül, de ellökni, vagy elfutni nem tudok. Fejemet sem tudom elhúzni, mert már azelőtt megfogja mindkét kezével, hogy ellenkezhetnék. A szája az enyémhez ér, s nyelve is beférkőzik, de én nem csókolom vissza. Próbálok ellenállni, de a körülmények nem engedik.<br />
Lassan befejezi és egy elégedett vigyorral rám néz. Én csak dühösen meredek rá, és ha nem lennék hozzáláncolva egy székhez, felrúgnám a plafonra. Még egy ideig vigyorog, aztán szól az elveszetteknek és elindul kifelé. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. A szoba üres és hideg van, de mielőtt kilépne az ajtón, ökölbe szorítom a kezem és rámeredek.<br />
- Nem tudod, hogy kivel szórakozol Péterke! De amint kiszabadultam, nagyon megfogod bánni minden tetted!<i> Haza fogok jutni!</i></div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-16902876712325085512016-06-06T08:08:00.000-07:002016-06-06T08:08:18.644-07:00Part seven - Bloody demon<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://media.giphy.com/media/D0vIGs1vWvmDK/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="112" src="https://media.giphy.com/media/D0vIGs1vWvmDK/giphy.gif" width="200" /></a></div>
Csak állok ott, és nagyot nyelek. Pán tényleg ördögi, ő tényleg egy démon. <i>Hogy kérhet ilyet, hogy vágjam el egy ártatlan gyerek torkát? És jó móka lesz? </i>Eldobom a kést, és látom, hogy az elveszett fiú megkönnyebbül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kérhetsz tőlem olyat, hogy öljek meg valakit! - förmedek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez csak játék. - röhög kajánul az arcomban, én pedig már annak határán vagyok, hogy fejbe vágom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! De nagyon, nagyon beteges! - magyarázkodom, de ezt neki is tudnia kéne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaadja a kést a kezembe, és most már dühösen mered rám. Szerintem a szemei is lángolnak már, vagy nem tudom. Szegény fiú fejét hátra húzza a hajánál fogva, és így tisztán rálátok a nyakára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, megteszem. - sóhajtok, és látom, hogy mindenki döbbenten mered rám, kivéve Pánt. Ő inkább egy kaján vigyorral méreget - De nem itt. Nem akarom, hogy a számomra legpihentetőbb helyen gyilkoljak meg valakit. - nézek dühösen Pánra, ő pedig vállat von.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor menjünk vissza a táborba! - adja ki az utasítást és már indulunk is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Séta közben a testem összes porcikája remeg, az agyam zakatol. <i>Be kell válnia ennek, és nem lesz több baj. </i>- ismételgeti a hang a fejemben.<br />
Megérkezünk, és Péterke elém löki a srácot. Szegényen látszik, hogy nagyon fél. Mély levegőt veszek, és dühösen pillantok Pánra. Magam elé tartom a kést, megnézem, majd megint Pánra. Ellököm az előttem lévő fiút, és Péterkét az egyik fához taszítom, a kést pedig torkára szorítom.<br />
- Jó móka lesz? Igen? És ez hogy tetszik? - szorítóm még jobban hozzá a kést, annyira, hogy az éle megcirógatja a nyakát.<br />
- Gyerünk Brooke, tedd meg! Mutasd meg, hogy nem vagy jobb nálam. - mondja tömérdek gúnnyal az arcán, én pedig a fejemet rázom, és eldobom a kést.<br />
- Te beteg vagy! Elvagy cseszve, érted?! - förmedek rá, és hátrálni kezdek. Ő a nyakához nyúl, és az ujját végighúzza a vágáson.<br />
- De édesem, mi mind betegek vagyunk. - röhög, és a körülöttem lévő elveszettek is vele együtt nevetnek.<br />
Ijedten elrohanok, és a Wendy cellájához vezető irányba kezdek rohanni. Már messziről látom a ketrecet, és előtte guggoló barátnőmet. Kifulladva érek hozzájuk, alig kapok levegőt. Mielőtt még beszélnék, megvárom, míg fuldoklásom el nem múlik.<br />
- Miért nem szabadítottad már ki? - teszem fel gyorsan első kérdésemet.<br />
- Mert ez az idióta azt hiszi, hogy Pánnak dolgozom, és nem hajlandó eljönni velem! - mutat Hayden a lányra.<br />
- Hé! Én is itt vagyok! - szólal meg Wendy, én pedig a szemeimet forgatom, és elveszem Haydtől a kulcsot.<br />
Kinyitom a ketrecet, és a lány futótűzként mászik ki belőle. A fél fejjel kisebb lány hálásan ölel át, én pedig elmosolyodom. Mikor elenged, felváltva nézek rá és Haydenre.<br />
- Keresnünk kell más szállás helyet, távol az elveszettektől, aztán Wendy te elmondasz mindent amit tudsz. - nézek rájuk, és egyszerre bólintanak - Most viszont el kell valahogy hoznunk a sátorból a cuccainkat, anélkül, hogy észrevennének. - nézek Haydenre, akin látszik, hogy máris töri az agyát.<br />
- Én ebben segíthetek. - hallok meg hirtelen egy ismerős férfi hangot mögülem. Nagyot nyelek.<br />
- Hook. - súgom magam elé, és félek megfordulni.<br />
Wendy kérdőn néz rám, a barátnőm meg ugyanúgy megvan ijedve, mint én. Óvatosan megfordulok, és meglátom a kalózt. Épp az italkájából kortyolgat, és vigyorog.<br />
- Rumot? - szólal meg megint, én pedig félve a fejemet rázom.<br />
- Megfogsz ölni? - teszi fel Hayden a legfontosabb kérdést.<br />
- Megölni? Ezen a szigeten nem én vagyok a rosszfiú! - válaszolja sértetten a kalóz.<br />
- Jó erre most nem érünk rá. - nézek körbe ingerülten. - Hook, azt mondtad tudsz segíteni, hát akkor segíts! - kérem, a kalóz pedig bólint egyet.<br />
- Menjetek el a cuccotokért, én addig lefoglalom Pánt és a hadseregét. - mondja kampó kéz, mi pedig visszamegyünk a táborba.<br />
Wendyvel a nyomunkban sietünk vissza a sátrunkhoz, óvatosan, nehogy egy elveszett fiú is észrevegyen minket. Mikor beérünk, gyorsan elkezdünk pakolni a bőröndbe vissza, és amint végzünk, visszamegyünk oda, ahol kiszabadítottuk Wendyt.<br />
Kifulladva érkezünk vissza, alig kapok levegőt. Ez is az asztmám miatt van. Próbálok levegőhöz jutni, és mikor már jobb lesz, tekintetem Wendyre mered.<br />
- Míg nem jön vissza Hook, mondj el mindent! - parancsolok rá, ő pedig bólint.<br />
- Nagyon régóta itt vagyok. Egy ideje már a napokat sem számolom, mert minden nap számomra ugyanolyan. Egy ketrecbe bezárva....- meséli, de hirtelen közbevágok.<br />
- Engem nem ez érdekel! Hanem, hogy mit akar tőlünk az az elmebeteg! - förmedek rá, a lány pedig félő pillantással mered rám. - Bocsi.<br />
- Oda is eljutok, ígérem, de az eleje fontos. - mondja higgadtan a lány - Az egész egy téli estén kezdődött, mikor egy árnyék kezdett el járni hozzánk. Éjszaka mikor meséltem az öcséimnek, mindig leült az ablakunkba, és hallgatta. Kedvesnek tűnt. Egyik éjszaka felajánlotta, hogy elvisz engem egy olyan helyre, ahol még több gyereknek mesélhetek, és igazi királynő lehetnék ott. Persze ez tetszett, és elakartam jönni, viszont tudtam, hogy az öcséimet nem hagyhatom ott, ezért ők is velünk jöttek. Ott találkoztunk először Péterrel. Kedves volt, vicces meg hasonlók. Megkérte, hogy minden este meséljek, mert hogy gyönyörű a beszédhangom. Kezdtem beleszeretni, de tudtam, hogy nem maradhatok tovább. Elmondtam neki, hogy haza kell mennem. Ő eleinte mézes-mázasan kérte, hogy maradjak. Szüksége van egy királynőre, aki örökké ott marad vele. Hiába mondtam, hogy nem. Megváltozott, és azzal fenyegetett, hogy megöli az öcséimet, ha nem maradok. Nos így abban maradtam vele, hogy a testvéreim haza mehetnek, de nekem maradnom kell. Azóta kínoz, fenyeget és már nem tudok mit tenni. - meséli szomorúan.<br />
- Én egy dolgot nem értek...- szólal meg Hayden is - Pán a mesékben egy aranyos, kalandvágyó kisfiú.<br />
- A mesék tévedtek...- jelenik meg végre Hook is - Pán a legalattomosabb gonosztevő akit ismerek.<br />
- Várjunk csak! Pán azt akarná, hogy a királynője legyek? - kérdezem Wendytől egy kicsit lemaradva a témától.<br />
- Igen, ez lenne az. - feleli, én pedig értetlenül pillantok rá.<br />
- Hogy mi van? - hosszan pislogok.<br />
- Brooke, nyugi. - szólal meg Hayden is.<br />
- Mi az, hogy nyugi?!! Te nyugodt lennél, ha egy elmebeteg örökre itt akarna tartani? - förmedek rá.<br />
- Nyugalom hölgyeim. A legfontosabb az, hogy megőrizzük a higgadtságunkat. - avatkozik bele immáron Hook is.<br />
- Egy dolgot nem értek...- nézz mindenkire Hayd - Ha Pán ilyen gonosz, hogy lett belőle az az aranyos kisfilm, meg mesekönyv?<br />
- Mielőtt a testvéreim hazamentek, Pán megkérte őket, hogy róla is legyen egy mese, de egy olyan, amiben ő a jófiú, mint amilyennek először ismertük meg. Így várt egy pár évet, és mikor felnőttek lettek, elment hozzájuk, hogy itt az idő, hogy megírják. Álnevet használtak, viszont az eredeti történetet írták le, amire Pán bedühödött, és ezért zárt be engem, majd kínzott meg többször is. Pár évre rá, az egyik elveszett fiút küldte ki, hogy írja át a történetét, és valahogy érje el, hogy a Grimm testvérek változata tűnjön el. Már alig lehet megtalálni az ő változatukat.<br />
- Várj csak. A testvéreid a Grimm testvérek? És honnan tudod mindezt? - teszem fel a jobbnál jobb kérdéseket.<br />
- Itt Sohaországban, mindent tudni akárcsak a külvilágról is. A ti érkezéseteket is tudtok, már azelőtt, hogy ti tudtátok volna. Plusz minden évben jönnek új elveszett fiúk, mert folyamatosan fogynak el. Pán a hasztalanokat megöli. - sóhajtja a lány, bennem meg megfagy vér.<br />
- Ez elég durva. És volt képe Hookra kenni, hogy megölte azt a pasast. - rázza szomorúan a fejét Hayden.<br />
- Pán nem hazudott arról, hogy én öltem meg a pasast. - mondja Hook, és egyszerre minden tekintet rá szegeződik - Tényleg az én kezem van bemocskolva az ő vérével...<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-63040820422072593002016-05-22T11:03:00.000-07:002016-05-22T11:35:35.051-07:00Part six - The key<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><a href="https://65.media.tumblr.com/b20b43f309174a024d1930057c2198b8/tumblr_inline_o3e78bYBtD1rcm3wk_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://65.media.tumblr.com/b20b43f309174a024d1930057c2198b8/tumblr_inline_o3e78bYBtD1rcm3wk_500.gif" border="0" height="200" src="https://65.media.tumblr.com/b20b43f309174a024d1930057c2198b8/tumblr_inline_o3e78bYBtD1rcm3wk_500.gif" width="181" /></a><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "inherit" , serif;">Értetlenkedve
állok Felix előtt. Tudom, hogy mire célzott, de mégsem értek semmit.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Miért, még mit szeretnél? - kérdezem immáron halkan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Tetszel nekem Brooke. - feleli idegesen, én pedig ösztönösen elmosolyodom, de
aztán igyekszek megint komolyan meredni rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- De
még csak nem is ismersz. - rázom a fejem még mindig értetlenkedve.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Lehet, hogy nem, de még is érzek valamit. - ismeri be, én pedig közelebb lépek
hozzá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- És ez
miért nem tetszik Pánnak? - informálódom, és hangom egyre halkabb és rekedtebb.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Nem
tudom. - válaszolja zavartam, és egyet hátralép, de követem, így megint közel
vagyunk egymáshoz. Szeretem ha a fiúk zavarban vannak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Akkor
mi tart vissza abban, hogy kezdeményezz? - kérdezem, és a kezem a mellkasára
helyezem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Felix helyes
fiú, és aranyos is. Jobban megszeretném ismerni. A <span style="font-family: "inherit" , serif;">srác</span> nagyot nyel, aztán
elmosolyodik. Hatalmas tenyerét, a mellkasán tartott kezemre teszi, és még
közelebb lépek hozzá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Erre
a kérdésre sem tudom a választ. - feleli rekedt hangon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Akkor
szólj majd ha tudod. - veszem el a kezem, és ellépek tőle - Viszont Hayden
eléggé unatkozik, és megígértem, hogy lemegyek vele a partra, de egyedül nem
merünk. Nem jössz velünk, pár elveszettel együtt? - kérdezem egy huncut
mosollyal az arcomon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Meglátom mit tehetek. - mondja, én pedig rásomolygok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Akkor
a parton találkozunk. - kacsintok, és visszamegyek a barátnőmhöz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Már ott
vár rám, és chipset eszik. Mikor meglát, abbahagyja az evést, és felpattan. A
kezembe nyom egy takarót, és két zacskó édességet, egy üdítőt, majd ő is
előveszi az ő adagját.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Jönnek az elveszettek? - kérdezi indulás előtt, én meg bólintok.</span><br />
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Nem tudom hányan, de Felix b<span style="font-family: "inherit" , serif;">iztos velünk lesz. - válaszolom nyug<span style="font-family: "inherit" , serif;">tatva<span style="font-family: "inherit" , serif;">.</span></span></span> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Elkezdünk
sétálni a part felé, és hirtelen olyan érzésem támad, mint ami első nap volt. <i>Ez
a sok cucc lassít a gyaloglásban. </i><span style="font-family: "inherit" , serif;">Az oda<span style="font-family: "inherit" , serif;"> út alatt, körül<span style="font-family: "inherit" , serif;">belül tí<span style="font-family: "inherit" , serif;">zszer ejt<span style="font-family: "inherit" , serif;">ek le egy chi<span style="font-family: "inherit" , serif;">pset, de a végén minden megoldódik. </span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Leérünk,
és pár elveszett fiú, meg Felix már ott várnak ránk. Rájuk mosolygok, és
leterítem a plédet a puha homokra, a zacskókat pedig ledobom. Tábortüzet
gyújtunk, és mindenki beszélgetni kezd, kivéve engem. Én az embereket
vizsgálom, hátha Pán is itt van, de nincs. Kicsit olyan érzésem támad, mintha
zavarna, hogy nem látom a többiek közt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Felix
ül le mellém, gondolataimat megzavarva, s rám mosolyog. Viszonozom a kedves
gesztust, majd a talajt kezdem el vizsgálni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Valami zavar. - mondja, én pedig visszanézek rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Ezt
mondod vagy kérdezed? - próbálok viccesen reagálni, de valamiért ez sem megy
ma. <i>Mi van velem? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Brooke! - keresi a szemkontaktust, próbál rájönni, hogy miért nem élvezem a
programot, amit én találtam ki. <i>Talán mert Pánra is számítottál</i>. - súgja
egy hang a fejemben. Nincs igaza.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Jól
vagyok. - felelem somolyogva, és ezzel megelégszik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">A fiú
közelebb csúszik hozzám, oly annyira, hogy megcsapja az orromat az illata. <i>Ahhoz
képest, hogy egy szigeten élnek, mindenkin érezni lehet a férfi kölni illatát.
Különös.</i> Kezét a combomra teszi, és folyamatosan az arcomat fürkészi. Egy
olyan érzés kering bennem, hogy megakar csókolni. A megérzéseim sosem tévednek,
tényleg megszeretne csókolni, és hagynám is neki, de valami furcsán siklik
végig tekintetem. Haydent látom, háttal áll nekem, és hirtelen kicsúszik az
üveg a kezéből, s meredten bámul maga elé. Gyorsan felpattanok, és odarohanok
hozzá. Amint egyre közelebb leszek, észreveszem, hogy reszket, és nem hinném,
hogy azért mert fázik. Ösztönösen átölelem, és csak utána kérdezem meg, hogy mi
történt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Mi az
Hayden? Mi történt? - engedem el aggodalmaskodva, de ő válasz helyett, csak
maga elé mutat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Megfordulok,
és meglátom a félelme okát. Hook áll pár méterre tőlünk, és valami italt
kortyolgat. Kicsit talán még részeg is, és eszeveszett tekintettel mered ránk.
Lassan megindul felénk, mi pedig hátrálni kezdünk. Sikítani szeretnék, de a
félelem elfojtja a hangom. Nagyot nyelek, és mikor már csak egy méterre van
tőlünk, egy ismerős hangot hallok meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Hook,
tűnj el innen! - kiáltja Pán, aki a semmiből jelent meg, én pedig akaratlanul
elmosolyodom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">A kalóz
dühösen mered a fiúra, majd ránk, és nevetni kezd, mint egy őrült, aztán
visszamegy a dzsungeles részhez. Haydenre pillantok, aki már megkönnyebbülten
sóhajt egyet, és Pánra néz. Egy köszönöm féleségét motyog neki, aztán rám
pillant. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Hát
akkor én most magatokra hagylak titeket. - mondja, minden egyes szót jól
kihangsúlyozva, és mikor elsétál mellettem, a vállamra helyezi a kezét. <i>Mi
volt ez? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Kettesben
maradok a sráccal, és kínos csend telepszik körénk. Egyikünk sem szólal meg, én
pedig a tekintetemmel Felixet kezdem keresni. <i>Szegényt úgy magára
hagytam. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Mi
az? Mit nézel ennyire? - kérdezi, és abba az irányba pillant, ahova én az
előbb. Ekkor a nyakláncára pillantok, és ráeszmélek itt a tökéletes alkalom,
hogy elvegyem tőle. <i>Épp az előbb mentett meg, megérdemel egy ölelést. </i>-
súgja a hang a fejemben gúnyosan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Átfonom
két karomat a nyaka körül, és nagyon óvatosan kicsatolom a láncot. A markomba szorítom, és így
nem fogja látni, hogy nálam van. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Lassan
elengedem az ölelésből, és kajánul vigyorog rám. Észre sem vette, hogy elvettem
tőle a kulcsot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Ezt
miért kaptam? - érdeklődik, és a képéről le sem lehetne vakarni az a mosolyt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Hát,
mert megmentettél Hooktól. Majdnem megölt. - nézek rá védtelenül, és most ő
ölel át.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Megígértem nektek, hogy megvédelek tőle. - mondja, majd elenged az ölelésből.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Most
mennem kell. - közlöm vele, és elkezdem keresni Haydent. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Gyorsnak
kell lennem, mielőtt még észreveszi, hogy nincs nála a kulcs. Hamar megtalálom
barátnőmet, és vele együtt Felixet is. Épp beszélgetnek, de én gyorsan félre
húzom a lányt, aki kérdőn pillant rám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Mi
az? - fonja össze a karjait.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Nálam
van a kulcs! - mutatom meg neki a szerzeményem - Gyere! Szabadítsuk ki Wendyt!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Hát,
a terved épp most fuccsol be. - mutat Pánra, aki épp most vette észre, hogy
hiányzik valami. Gyorsan Hayden kezébe nyomom a kulcsot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Nem,
még nem! Fuss, és szabadítsd ki a lányt, én addig feltartom a fiút! -
siettetem<span style="font-family: "inherit" , serif;">.</span></span><br />
<span style="font-family: "inherit" , serif;"><span style="font-family: "inherit" , serif;">- Nem,<span style="font-family: "inherit" , serif;"> nem megyek egyedül! Hook bármikor felbukkanhat. - reklamál <span style="font-family: "inherit" , serif;">és visszanyújt<span style="font-family: "inherit" , serif;">ja a kulcsot, de nem veszem el.</span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: "inherit" , serif;"><span style="font-family: "inherit" , serif;"><span style="font-family: "inherit" , serif;"><span style="font-family: "inherit" , serif;"><span style="font-family: "inherit" , serif;">- Ha nem mész most, akkor Pán fog megölni minket. - biccentek a düh<span style="font-family: "inherit" , serif;">ösen minket méregető srác felé<span style="font-family: "inherit" , serif;">. Sóhajt, és elszalad.</span></span> </span></span></span> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Közben
Pán már dühösen elindul felém. Elkezdek diadalmasan nevetni, mire ideér,
viszont ő egyáltalán nincs nevetős hangulatában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">- Hol a
kulcs, Brooke? - kérdezi tagoltan és mérgesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Milyen kulcs? - kérdezek vissza, tetetett tudatlansággal. A szája egy gonosz vigyorra
húzódik. <i>Nem tetszik ez nekem. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Tényleg? - vonja fel az egyik szemöldökét, én pedig félve bólintok egyet -
Fiúk, gyertek játszani! - kiáltja hátra az elveszetteknek, de a tekintetét nem
veszi le rólam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">Futótűzként
jelennek meg körülöttünk az elveszettek, én pedig egy nagyot nyelek. Pán a
tábortűz köré vezet minket, és mindenki leül, követem a példájukat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "inherit" , serif;">-
Játszani fogunk egy nagyon jó játékot, és te kezded Brooke! - közli eszeveszett
tekintettel a srác, és a kezembe nyom egy kést, majd idehívja az egyik
elveszett fiút elém. - Vágd el a torkát, jó móka lesz!</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-14156198273065832112016-05-09T09:06:00.000-07:002016-05-15T12:52:45.563-07:00Part five - What are we? Friends or enemies? <div style="text-align: justify;">
<a href="https://media.giphy.com/media/Vo4JZ4BRFq16E/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://media.giphy.com/media/Vo4JZ4BRFq16E/giphy.gif" border="0" height="97" src="https://media.giphy.com/media/Vo4JZ4BRFq16E/giphy.gif" width="200" /></a>Izgatottan állok, s várom, hogy feleljen, de helyette csak némán bólogat. Átkarol a derekamnál fogva, és az egyik farönkhöz vezet, jelezve, hogy ott beszélgessünk. Kényelmesen helyet foglalok, ő pedig szembe ül velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy leordítottam a fejed. <i>Megint.</i> - kezdem a bocsánatkérést, az ő arcán meg egy halvány mosoly jelenik meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is, hogy nem avatlak bele mindenbe, de ha megtenném, itt akarnál hagyni, azt pedig nem akarom. - mondja ő is, és erre a kijelentésére meghőkölök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem akarod, hogy elmenjek? Egyszer így is úgy is elfogok menni, Pán. Nekem családom van, és várnak haza. - közlöm vele az igazat, és látom, hogy ez nem tetszik neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felel, csak néz. A szemembe néz, én pedig az övébe. Érzem, ahogy elveszek méreg zöld szempárjában. Vele a szemkontaktus veszélyes dolog. Veszélyes, mégis tökéletes. Oly tökéletes. Hirtelen elkapja tekintetét, és a háta mögé nyúl. Előkapja a híres sípját, amit eddig bármennyiszer megfújt, nem hallottam belőle egy hangot sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Játszok neked valamit. - jelenti ki, és megint elkezdi fújni, de semmi. Nem hallok egy árva hangot sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hallok semmit. - hangoztatom neki is, mire összeráncolja a homlokát, és abbahagyja a hangszer fúvását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - kérdezi, én pedig helyeselek - Tudod ez azért van, mert ezt csak bizonyos emberek hallhatják.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen emberek? - informálódok, ő pedig hang nélküli nevetésbe kezd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek akik úgy érzik, hogy nem szeretik őket. Gyerekek, akik egyedül vannak. Csak ők hallhatják, a sípom hangját. - nyilvánítja ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért hitted, hogy halhatom? - értetlenkedek, ő pedig felpattan, és most mellettem foglal helyet. Közelebb csúszik, és a kezembe adja a fából készült hangszert.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért hittem azt, mert senki sem véletlenül megy el otthonról. - mondja halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért jöttem el otthonról, mert nem sokára érettségizem. Még egyszer átakartam élni, hogy milyen megint elevennek, és gyereknek lenni. - válaszolja az álmodozó énem, vidáman, miközben a sípot vizsgálom - Amúgy ez a síp csodaszép. - jelentem ki őszintén, és visszaadom a gazdájának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálhatod, hogy nem hallod, mert nem csak a külleme gyönyörű. - veszi el tőlem, és maga mellé helyezi, majd megint rám pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megint egymást nézzük, de aztán hamar elkapom a tekintetem, és fel is pattanok. A fiú nem érti a helyzetet, de nem is kell neki. Egyszerűen csak nincs már mit mondanom. Megszeretném ölelni, hogy elvegyem tőle a nyakláncot, de még túl korai lenne. Túl feltűnő, így hát csak intek egyet, és visszamegyek a sátramba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már Hayden is visszatért, és az ágyán fekszik, telefonozik. Én viszont már napok óta nem hívtam fel a szüleimet, úgy hogy itt az ideje. Előkapom a mobilom, és térerőt kívánok. <i>De jó már ez a kívánság dolog! </i>Kicsöng, és a harmadik zúgás után meghallom anyukám hangját. Hallatszik rajta, hogy már nagyon várta a hívásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia anyu! - köszönök neki kedvesen a telefonba - Franciaország gyönyörű, az emberek kedvesek, ti meg hiányoztok! - hazudom be nekik. Na jó, az utolsó három szó igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök neki! - hallom a hangján, ahogy elmosolyodik. Nála még ezt is hallani lehet - Rosszul esik, hogy ilyen sokára hívtál, de nagyon boldog vagyok, hogy beszélhetek veled! -vigad örömében anyám, én pedig elkezdek vele dumálni a szokásosról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor már apával is beszéltem, leteszem a telefont, és leülök Hayden mellé az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Unatkozol? - érdeklődöm óvatosan, ő pedig felnéz a mobiljából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit. - feleli halkan, és oldalra húzza a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor elmesélem, hogy milyen tervet találtam ki. - tapsikolok izgalmamban, de ő kérdőn néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mihez kell terv? - vonja fel a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, hogy kiderítsük mit akar Pán. - közlöm vele egyértelműen, ő pedig bólint - Mivel megfenyegette Wendyt, így nem mond semmit, hacsak ki nem szabadítjuk. Pán nyakán lóg a ketrece kulcsa. Összebarátkozom vele, és valamikor megölelem. Akkor kapok az alkalmon, és letépem róla a láncot. - ecsetelem, de még mindig felhúzott szemöldökkel mered rám - Mi az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak arra nem gondoltál, hogy kívánsz egy kulcsot, ami kinyitja a ketrecet? - tárja szét a karjait, és jobban belegondolva, igaza van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmm, ez nem is rossz ötlet! Nem jössz velem kinyitni Wendy zárkáját? - nézek rá könyörgően, ő pedig rám mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem! - pattan fel az ágyból, s elindulunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor kimegyünk a sátorból, alaposan körülnézünk, hogy nincs-e a közelben Pán, vagy esetleg egy elveszett. Tiszta a levegő. Megindulunk Wendy börtöne felé. Mázlinkra vele sincs senki. <i>Vajon hol van mindenki? </i>Odafutunk hozzá, a lány meg izgatottan megragadja a ketrec szélét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megszereztétek a kulcsot? - kérdezi túlbuzgón, mi meg Hayddel összenézünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, de Hayden rájött, hogy kívánhatunk is egyet! - tapsikolok vidáman, a lány pedig szomorúan elengedi a korlátot - Most mi az? - értetlenkedek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek már nem próbáltam? Pán varázslattal védi ezt a ketrecet, meg az egyéb dolgait. Nem tudom sem kikívánni magam innen, sem kulcsot hozzá. Csak Péter kulcsa nyitja. - közli lehangoltan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudok mit hozzá fűzni. Pán tényleg mindent jól kitervelt. Nagyot sóhajtok, és felváltva a két lányra nézek. Először Wendyre pillantok biztatóan, aztán Haydenre nézek dühösen. Péterke nem ússza meg ilyen könnyen. Elveszem tőle a kulcsot, és megfogom tudni, hogy mit akar tőlünk, anélkül, hogy szegény Wendynek, bármi bántódása is esne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindulok visszafelé, a barátnőmmel a nyomomban. Útközben egy ismerős arcba botlunk. Felix és pár elveszett srác beszélget éppen. A fiúk nem vesznek észre, csak Felix tekintete ragad le rajtunk. Rá mosolygok, de nem viszonozza, helyette lesüti a szemét. Tegnap ugyanilyen volt, még mielőtt összevesztem Pánnal. <i>Valamiért haragszik rám? </i>Nem foglalkozom vele, csak megyek a fejem után.<br />
- Meg akarom szerezni azt az átkozott kulcsot? - dühöngök, mikor visszaérünk a sátorba.<br />
- Hajrá! - mondja "biztatóan" a barátnőm, és én nyelvet nyújtok rá.<br />
- Tudni akarom, hogy mit is szeretne tőlünk ez a nyomorék. Téged egyáltalán nem érdekel? - fonom össze karjaimat a mellkasom előtt.<br />
- De persze, csak jobban belegondolva, nem tőle kell tartanunk. Ő mondta, hogy megvéd minket. Az igazi ellenség Hook, Wendy meg csak egy őrült kis picsa, aki nem talál jobb szórakozást. - prezentálja Hayden a gondolatait.<br />
- De akkor vajon miért zárta őt be oda? - tárom szét értetlenkedve a karjaimat, a lány pedig sóhajt, majd a vállamra teszi a kezét.<br />
- Próbáld magad jól érezni inkább! - mondja, én pedig elmosolyodom - És találjunk ki valami programot, mert halálra unom magam. - röhögi el magát, én pedig nevetve a fejemet rázom.<br />
- Oké. Mit szólnál ha lemennénk a partra, úgy is esteledik, és ilyenkor olyan hangulatos! - lelkesedek, ő pedig a szemeit forgatja.<br />
- Jó, legyen! - adja be a derekát - De várj. Mi van ha Hook arra van, és megöl minket? Nem kéne szólni Pánnak? - aggodalmaskodik a lány.<br />
- Jaj nem lesz semmi! De ha ennyire aggódsz, akkor elhívom Felixet. Úgy is beszélnem kell vele. - nyugtatom meg - Készíts elő takarót, kaját, piát! Addig én beszélek a sráccal. - mondom, és már vissza is indulok a táborba.<br />
Elkezdem keresni Felixet, de sehol sem találom. Csak pár elveszetett, akik szintén nem tudják merre van. Elmegyek egészen a tábor végéig, ahol végre észreveszem, s megindulok felé.<br />
- Brooke! - hallom meg hirtelen Pán hangját.<br />
- Szia. - köszönök neki türelmetlenül, mert mint mindig rosszkor van rossz helyen.<br />
- Csak mert láttam, hogy tetszik a síp. - ad oda nekem egy nyakláncot, amin a síp kicsinyített mása látható.<br />
Elveszem tőle a láncot, és megcsodálom. <i>Vajon miért adja? </i>Halványan elmosolyodom, majd a szemébe nézek. Látszik rajta, hogy a reakciómat várja.<br />
- Köszönöm. - nyögök ki végre valamit. - Felteszed nekem kérlek? - kérdezem, visszaadom a nyakláncot, megfordulok, és oldalra seprem a hajamat.<br />
Érzem, ahogy a hideg fémlánc a nyakammal érintkezik, és keveredik Pán meleg leheletével, mikor rám adja az ékszert. Mikor készen van, visszafordulok, és óvatosan rámosolygok. Egy köszönöm féleséget motyogok, s otthagyom. Felixxel kell beszélnem, most pont nem Pán érdekel.<br />
Odamegyek a sráchoz, de amint meglát, távolodni kezd.<br />
- Felix, várj! - kiáltok utána, és mire erre meg sem rezzen, utána futok. Utolérem. - Valamiért haragszol rám? - teszem fel kifulladva a kérdést. <i>Az asztma miatt nem nagyon jó futnom.</i><br />
- Jól vagy? - érdeklődik utánam, a kérdésemmel nem foglalkozva.<br />
- Igen, de kérlek ne tereld a témát! - kérlelem, ó pedig bólint egyet.<br />
- Pán nem nézi jó szemmel, hogy barátkozom veled. - mondja ki végül, és bennem hirtelen megint kitör a harag, Péterke iránt.<br />
- Miért? - informálódok tovább, dühösen, hangom érces.<br />
- Mert azt hiszem tudja, hogy nem csak barátkozni szeretnék...</div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-7092308601745460562016-05-01T08:54:00.001-07:002016-05-01T08:55:06.597-07:00Part four - What does Pan want?<a href="https://31.media.tumblr.com/f40622b7592f82f7daf411a1235e56d3/tumblr_mv70n8IUdl1qdv0lco2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://31.media.tumblr.com/f40622b7592f82f7daf411a1235e56d3/tumblr_mv70n8IUdl1qdv0lco2_500.gif" border="0" class="transparent" height="107" src="https://31.media.tumblr.com/f40622b7592f82f7daf411a1235e56d3/tumblr_mv70n8IUdl1qdv0lco2_500.gif" width="200" /></a>Wendy épp válaszra nyitja a száját, mikor Pán bukkan fel. <i>Persze, pont most.</i> Dühös pillantást vet a lányra, viszont felém, pedig egy mosolyt villant.<br />
<div style="text-align: justify;">
- Brooke! Látom megismerkedtél Wendyvel. - áll meg mögöttem, én pedig felpattanok a guggolásból.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Igen, és valami nagyon érdekes dolgot szeretett volna nekem mondani. -
állok meg, összefont karral Péter előtt, aki megint szikrákat szór
szemével, Wendy felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemsokára beesteledik. Készülődnöd kéne. - közli, figyelembe sem véve, amit mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pán megragadja a karomat, és eltessékel a lánytól. Mikor már elég távol leszünk tőle, kioldom magam a szorításból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magyarázatot követelek, most! - ordítom a fiúnak, aki egy pillanatig ijedten, majd a másikban már kaján vigyorral néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Wendy össze-vissza mond mindent. Elakar kergetni innen téged. - mondja, én pedig kérdőn pillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Miért akarna elkergetni? Most ismert meg. - tárom szét értetlenkedve a
karjaimat, ő pedig közelebb lép hozzám, megint megragadja a kezemet
pontosan a könyököm alatt, s mélyen a szemembe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Féltékeny rád. - válaszolja halkan, én mégis remekül hallom, olyan
közel van hozzám - Amikor elmentem érte Londonba, akkor már rám volt
kattantva. Mindent tudott rólam, és most, hogy itt vagy, féltékeny. -
meséli, én pedig a szemeimet forgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Most komolyan ilyen dumával akar beetetni? Ráfogok jönni, hogy mit akar tőlem, és Haydentől. </i>- elrántom tőle a karom (megint), és szó nélkül elsétálok mellette. </div>
<div style="text-align: justify;">
A sátorig meg sem állok. Bemegyek, és barátnőm egyből kiszúrja, hogy valami nincs rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? Nem volt meleg víz? - kérdezi viccesen, de én nem szólok - Na most komolyan!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pán titkol előlünk valamit. - közlöm Haydennel, aki egyből felpattan az ágyáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? - indul meg felém, én pedig idegesen a hajamba túrok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtaláltam Wendyt...- kezdem a "mesét", de a lány közbevág.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már őt is? Komolyan, Csingiling hol bujkál? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nem ez a lényeg. - csitítom el - Wendy mondta, hogy Pán akar tőlünk valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - türelmetlenkedik Hayd, én pedig sóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt pont nem tudtam meg, mert Péterke pont akkor bukkant fel. - teszem mérgesen a csípőmre kezem.<br />
Hayden nem szól, csak a fejét rázza, én pedig előveszem a hajszárítót, és erősen hiszek benne, hogy magától működjön, és <i>voálá</i>!
Már is üzemel. Csurom vizes hajam, egyik pillanatról a másikra száraz,
selymes és - mivel úgy szárítottam be - göndör lesz. Utána sminkelni
kezdek, s a végén felkapok egy feszülős, fekete trikó szerűséget, meg
egy rövid farmernadrágot. Amint kész leszek, már meg is jelenik két
elveszett fiú a sátrunknál. Elkísérnek arra a helyre, ahol "beavattak"
minket, Pán meg ott vár már. Kíváncsian várom, hogy milyen játékot
talált ki nekünk.<br />
A srác ott néz minket, és meggyújt egy tábortüzet. A fiúk megint elkezdenek táncolni és hülyülni. Nem értem mi van. <i>Most nem játszani fogunk? </i>- kérdezi a belsőhangom, én meg elindulok Felix felé, aki csak ül. Kicsit mintha bánatos is lenne.<br />
- Felix, mikor kezdődik a játék? - érdeklődöm. Rám néz, de nem válaszol, és még el is megy tőlem.<br />
<i>Mi ütött mindenkibe?</i> Hayden épp telefonál (biztos kívánt térerőt <i>haha</i>),
én pedig az egyik fához vonulok, és egy üveg fehérborra gondolok, ami
hirtelen a lábamnál terem. Felkapom, és sokat vacakolok a nyitásával.
Tekintetemmel Pánt keresem, és mikor megtalálom, észreveszem, hogy ő már
régóta engem nézhet. Végre sikerül kinyitnom a bort, és elkezdem az
üvegből inni. A fiú figyelmesen néz. Nem mosolyog, nem néz ördögien,
inkább úgy, mint aki épp most látja, hogy szerelme megcsalja, vagy nem
is tudom. Egy szóval: <i>érdekesen. </i>Az üvegben egyre kevesebb már az
alkohol, én pedig egyre jobban szédülök. Tudom, hogy hol a határ, és
most fogom átlépni. Pán még mindig nem veszi le rólam tekintetét, és meg
is indul felém. Ideér, majd kikapja a kezemből az üveget. Szédülök, de
mégis jól érzem magam. Gátlástalannak.<br />
- Hé! - kiáltok rá, és a félig üres borért nyúlok, de kis híján elesek.<br />
- Nem kéne többet innod. - prédikál, én pedig szúrósan pillantok rá.<br />
-
Te ne mondd meg mit csináljak, amíg nem mondod el, hogy mire célzott
Wendy! - mondom neki nehezen forgó nyelvvel, és kicsit meg is lököm a
vállát. - Egyébként is, azt mondtad játszani fogunk, szóval hazug is
vagy! - folytatom tovább a műsort, és egyre jobban élvezem, de Péterke
kevésbé.<br />
- Nem hazudtam, csak változott a terv, viszont ezek
szerint jó is. - közli higgadtan, és leteszi a földre a piát. Persze
tőlem távol. - Jobb lenne, ha visszakísérnélek a sátorba. Túl sokat
ittál. - mondja. Dühösen meredek rá, de ő megragadja a karomat, és
rángatni kezd. <i>Bár lehet, hogy az alkohol miatt érzem úgy.</i><br />
A
sátorig kísér, és be is jön velem. Az ágynál óvatosan elenged, viszont
én rá is esek egyből. Mellém ül, felsegít, majd vizet nyújt nekem. Nem
akarom elfogadni, de mégis megteszem, és egy nagyot kortyolok belőle,
utána visszaadom.<br />
- Maradjon nálad! - rázza a fejét ellentmondóan, én meg vállat vonok, és leteszem a földre a palackot.<br />
Most csöndben bámuljuk egymást, ami őszintén megnyugvást nyújt. Miközben nézem, alaposan végigmérem az arcvonásait.<i> Nem csúnya. Sőt, egész helyes. A szeme tetszik a legjobban. </i>- merülök bele a gondolataimban, de mellette szemem egyre fáradtabb lesz. Érzem, hogy elfogok aludni. Nem bírom az alkoholt.<br />
Mocorgásra
kelek fel. Mintha a párnám mozogna. Először azt hiszem, hogy még mindig
részeg vagyok egy kicsit, de mikor kinyitom a szemem, nem érzem magam
annak. Óvatosan felülök, és nyújtózkodom. Nagyon sötét van, este felé
járhat.<br />
- Felkeltettelek? - hallok meg egy halk hangot, amitől
kicsit megijedek. Pán ül a párnám helyén. Vagyis gondolom ő volt maga a
párnám.<br />
- Rajtad aludtam el? - kérdezem zavartan, ő pedig nevetve bólint.<br />
- Igen, de nem baj. - válaszolja higgadtan, mosolyogva.<br />
- Meddig aludtam? - túrok fáradtan a hajamba.<br />
- Nem sokat, körülbelül egy órát. - mondja, én pedig a homlokom dörzsölöm.<br />
-
És nem unatkoztál, míg én párnának használtalak? Miért nem keltettél
fel? - kérdezősködöm, ő pedig elneveti magát az aggodalmamon.<br />
- Nem akartalak megzavarni. - feleli lazán, én pedig elmosolyodok.<br />
Hát
ezt az oldalát is megismerhetem Pánnak. Nem gondoltam volna hogy
törődik is az emberrel. Hirtelen Hayden ágyára siklik a tekintetem, ami
üres.<br />
- Hol van Hayd? - érdeklődöm a fiútól, aki vállat von.<br />
- Nem tudom, de megkereshetjük. - ajánlja fel, én pedig fel is pattanok az ágyról.<br />
Egy
kicsit még érzem, hogy szédülök, így Pán átkarol, és eleinte úgy segít.
Útközben szólok neki, mikor már jobban vagyok, és akkor elenged.
Visszatérünk a "buli" helyszínére, ahol meg is látom a barátnőmet. Egy
farönkön ül, pár elveszett fiúval körülötte, akik a telefon kijelzőjét
bámulják. Odasétálok hozzájuk, hogy meglessem mit csinálnak. Egy
játékkal játszanak. Megköszörülöm a torkomat, hogy észrevegyék, hogy itt
vagyok. Egyből minden szem rám szegeződik.<br />
- Zavarok? - kérdezem nevetve, mire Hayd lezárja a telefonját, és elém áll.<br />
-
Nem, dehogy. - válaszolja, és zsebre vágja a készüléket - Hol voltál
eddig? - fonja össze kérdőn a karjait, én pedig megragadom a csuklóját
és magammal húzom, oda ahol nincs ennyi ember.<br />
- Van kedved egy kis csajos, csöpögős lelkizéshez? - érdeklődök óvatosan, ő pedig bólint.<br />
Elbúcsúzunk
a többiektől, és visszamegyünk a sátorba, mert ott senki sem zavarhatja
meg a csevegést. Belépünk, és leülök az ágyra, ő pedig a bőröndjéből
kezd kipakolni - <i>nekem is ki kéne végre</i> - én pedig leülök az ágyamra.<br />
- Közben hallgatlak! - mondja, rámolás közepette.<br />
- Oké. - veszek egy mély levegőt - Azt hiszem tetszik nekem Pán. - ismerem be, mire ő felkapja a fejét.<br />
- Tessék? Miért? Olyan fiatalnak néz ki. - neveti el magát.<br />
- Okos, és bár tényleg van benne valami kisfiús báj, de nem olyan gyerekes, mint a többi. - ecsetelem.<br />
- Akkor bilincseld le a vonzerőddel! - tanácsolja komolytalanul.<br />
- Persze. - forgatom a szemeimet.<br />
- Most mi van? Azt mondtad rossz pasis döntéseket akarsz hozni. - emlékeztet, én pedig mosolyogva vállat vonok. Igaza van.<br />
<br />
Másnap Hayd keltegetésére kelek ki az ágyból. <i>Most vagyunk itt harmadik napja. Durva.</i> Kinyitom a szemeim, és összeráncolom a homlokom.<br />
- Mi az? - kérdezem ásítozva, és felülök az ágyon.<br />
- Elkísérsz a fürdőig? - teszi össze tenyereit könyörgően. Nagyot sóhajtok.<br />
- Hát hogy a pokolba ne. - válaszolok nevetve, és kitakaródzok.<br />
Felpattanok
és - az immáron nem a bőröndben csücsülő - ruháimhoz lépek. Hosszas
gondolkodás után végül kiegyezek egy fekete short, és fekete haspóló
mellett. Mire kész leszek, Hayd már fürdőruhástul, mindenestül vár rám
az "ajtóban".<br />
Miután elkísérem barátnőm, elindulok visszafelé. <i>Csak visszatalál majd.</i> Ahogy megyek, szembetalálom magam egy ismerős hellyel. <i>Itt hallottam tegnap Wendy jajveszékelését</i>.
- állapítom meg magamban, és elindulok oda, ahol találkoztam vele -
hátha most megtudom tőle, hogy mit akar Pán - . Elsétálok, és egyből
észre is veszem a ketrecet, amibe be van zárva. Odaakarok menni hozzá,
de nem tudok, mert nincs egyedül. Péter guggol a börtön előtt, és dühös
pillantással mered Wendyre. Valamit mond is neki. Megpróbálom leolvasni a
szájáról, hogy mit hangoztat, de a helyzet reménytelen. Óvatosan
közelebb megyek hozzájuk, hátha hallok valamit. Nem vesznek észre, így
jó úton haladok. Egy cserje mögé bújok el, és ott hallgatózok. <br />
- Ne beszélj többet velük, értetted? - hallom meg végre Pán dühös, érces hangját.<br />
Wendy
nem szól egy szót se, csak hüppögését hallom. Nagyon sajnálom, viszont
nem tehetek semmit. Ijedtemben hátrálni kezdek, de hanyatt esek.
Landolásom, hangos, és még egy bot is megreccsen alattam - bár lehet,
hogy az csont volt - . Péterke persze egyből felfigyelt a zajra, és
máris előttem termett. Vagyis inkább felettem. Dühösen mered rám, aztán
sóhajt egyet, s kezét nyújtja felém. Nem fogadom el a segítő kezet,
magamtól felállok, és leporolom ruhámról a koszt. Összefonom
mellkasomnál karjaimat, majd magyarázatot követelően pillantok rá.<br />
- Most már tényleg itt az ideje, hogy elmondj mindent! - követelem tőle mérgesen.<br />
- Tudok egy jó játékot. - <i>persze már megint egy játék</i> - Tedd össze te magad a darabokat! - mondja, és elsétál mellettem.<br />
Végignézem,
míg egyre távolodik, majd Wendyhez rohanok. Leguggolok mellé, de kerüli
a szemkontaktust. Szemei vörösek, arcán pár könnycsepp csordul végig,
teste remeg.<br />
- Hé, hé! Wendy minden rendben? - próbálok hozzá könnyedén szólni.<br />
- El kell menned innen, Brooke. - mondja válasz helyett, szipogva.<br />
-
Nem megyek el! Wendy, segítened kell nekem! Tudni akarom, hogy mi
folyik itt! - kezdem idegesen rángatni a korlátot, de a lány nem felel -
Kérlek! - könyörgöm már nyugodtabban és halkabban de semmi - Mit
mondott neked Pán, amiért nem felelsz? - kérdezem tőle, de ezt a kérdést
inkább magamnak szánom - Kifoglak innen szabadítani, ígérem! - mondom
neki, mire látom, hogy felkapja a fejét, s szája szélén megjelenik egy
halvány mosoly.<br />
Felpattanok a földről, és dühösen viharzok vissza a
táborba. Úgy vágok át sorban az elveszetteken, mintha vihar tört volna
ki hirtelen. Felix ered a nyomomba, de hajthatatlan vagyok, s amint
meglátom Péterkét, rátámadok. Szó szerint. Háttal áll, és a vállánál
fogva magam elé rángatom, és megragadom a pólójánál fogva. Mint a
filmekben a bunkó a strébert.<br />
- Idehallgass <i>Pán</i>! Nem vagyok
a bábod, oké? Jobb lenne, ha azonnal kitálalnál! - üvöltöm a képébe, de
ő csak röhög. Óvatosan ellök magától, én meg hátra lépek egyet.<br />
- Okkal teszlek próbára. - közli hidegvérrel, mégis nyugodtan.<br />
- Fogalmad sincs kivel szórakozol! - mondom neki, csökkentet hangerővel, és visszafordulok.<br />
- Ez fenyegetés? - kiáltja utánam, de nem felelek, hanem dühösen előremeredve haladok a sátram felé, Felixxel a nyomomban.<br />
Nem akarok senkivel sem beszélni, hanem kitalálni egy tervet, amivel kiszabadíthatom Wendyt. Csak így tudhatom meg az igazat. <i>Hacsak....</i><br />
- Felix! - torpanok meg hirtelen.<br />
- Brooke, ne játszadozz Pánnal, mert abban ő a legjobb. - közli egyből, de én nem erre vagyok kíváncsi.<br />
-
Jó ez most hidegen hagy! - mondom el neki is, amit gondolok - Engem egy
dolog érdekel. Mit akar tőlünk Pán? - kérdezem meg tőle is.<br />
- Nem tudom. - válaszolja rögtön. <i>Hazudik.</i><br />
-
Hazudsz. - mondom ki megint, amit gondolok - Baszki, hogy te sem
mondasz semmit! - lököm el őt is magamtól, és megint megindulok.<br />
<i>Ki kell találnom valamit. Ki fogok találni valamit. Pán nem ússza meg ilyen könnyen. Ó, nem! Velem senki sem szórakozhat!</i><br />
Beérek a sátorba, és mérgesen hanyatt fekszek az ágyon. Az agyam járni kezd. <i>Kézzel
nem tudom kitépni a ketrecet, így valahogy meg kell szereznem Péterke
kulcsát. Visszaemlékezve a kulcs a nyakán lóg. A kulcsot csak két módon
szerezhetem meg: Vagy megpróbálok vele jóban lenni, és mikor megölelem,
óvatosan leszedem róla, vagy erőszakkal lerángatom. Mivel nem vagyok
elég erős, marad az első választék. Remek!</i><br />
Nagyot sóhajtok, és
felkelek az ágyról. Megerőltetem magam, visszaindulok oda, ahol
leordítottam a srác fejét. Még mindig ott van, de most egyedül. Nincsen
körülötte egy elveszett se. Ő is zaklatottnak tűnik, de veszek egy mély
levegőt, és elindulok felé. Hamar észrevesz, de ahogy rám néz, nem látok
rajta dühöt, inkább bánatot. <i>Vajon miért? </i>Elé állok, és a földre szegezem tekintetem. Megpróbálok megbánt arcot vágni. <i>Még jó, hogy jártam dráma táborba. </i><i> </i><br />
- Beszélnünk kell...<i> </i><br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-36622753121915008702016-04-23T01:18:00.002-07:002016-04-23T01:18:28.190-07:00Part three - The trouble is begin<div style="text-align: justify;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/c1/72/b2/c172b282cca231249843ae0bbd5ddd63.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/c1/72/b2/c172b282cca231249843ae0bbd5ddd63.jpg" border="0" class="transparent" height="200" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/c1/72/b2/c172b282cca231249843ae0bbd5ddd63.jpg" width="160" /></a>Nyílnak
az álomból szemeim, és egyből az ugrik be, hogy máris letelt egy nap.
Nyújtózkodni kezdek, és mikor már minden egyes testrészem jól
kinyújtottam, a mellettem lévő ágyra nézek. <i>Üres.</i> Haydennek ott kéne aludnia, de sehol sincs. Felkelek, és kimegyek a sátorból. <i>Sehol senki. </i>Olyan
mintha egy rossz rémálomban lennék. Egyedül egy szigeten. Egy ijesztő
szigeten. Visszamegyek gyorsan a sátorba, hogy magamra kapjak valamit,
hogy ne pizsamába menjek felfedezőútra. Elkezdek körbe sétálni, és
valakire rábukkanni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bakker, miért van ilyen sötét? - kiáltok fel haragomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert sok a fa. Beárnyékolnak mindent. - hallok meg a hátam mögül egy hangot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megfordulok,
és észreveszem Pán Pétert. Megint egy fának dől, de most a körmét
babrálja. Felé sétálok, és tekintete végre rám siklik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van Hayden? - vonom kérdőre, de ő csak vigyorog, és nem felel - Süket vagy? Bocsi nem tudok kézjelekkel beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hívhatlak elveszett lánynak? - kérdezi, figyelembe se véve azt, amit mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy? - tárom szét a karjaimat értetlenül - Miért nincs itt senki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, a barátnőd jól van. - mondja, és elindul felém - Vagyis reméljük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van? - kérdezem meg már harmadjára is, egyre türelmetlenebbül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valahol az erdőben. Egyedül. - válaszolja nevetve. Próbálom megőrizni a nyugalmam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért van egyedül? - <i>szegény biztos megvan ijedve</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Éjszaka elhurcolták valahova az elveszett fiúk a kérésemre. - ecseteli
teljesen nyugodtan, de én már annak határán vagyok, hogy az öklöm
hamarosan a képében fog landolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - folytatom az informálódást, hangom halk és éles.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert tegnap modortalan voltál. A szigetemre engedlek, és te gúnyolódsz. Ez fáj, Brooke. - teszi a szívéhez a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Te nem vagy normális. Megyek megkeresem. - közlöm vele hidegvérrel, de
mikor elindulnék, az utamba áll. Hirtelen előránt egy kardot és a
magasba emeli. Hátrálni kezdek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyertek fiúk! - ordítja a magasba, én meg ijedten pillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az elveszettek futótűzként jelennek meg mindenütt. Valaki egy faüregből jön elő, páran pedig a sátrak mögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem valami biztató. - nézek körbe rémültem, Pán egyre közelebb lép hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Játszunk! - kiáltja, miközben az arca csak pár centitől van az enyémtől, lehelete az ajkamat simogatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két
srác hátrafogja a kezemet, egy másik a szám elé helyezi mancsát.
Idegesen rázom magam összevissza, rugdalózok, mint valami idióta, de
hiába. Túl erőben vannak. A szememre kötést raknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy
idő után csendben tűröm az egészet, és megvárom, hogy hova visznek.
Mikor megállunk, elveszik a számtól a kezüket, én meg azonnal elkezdek
dumálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ajánlom, hogy elmondjátok, hogy hol van Hayden, vagy különben...- szájalok, de közbevágnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy különben mi lesz? - hallom meg Péter hangját, én pedig az ajkamba harapok, hogy visszafogjam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem
szólok már, megvárom míg leveszik rólam a kötést. Mikor lekerül rólam,
elsőnek Pánt látom meg, aztán mögötte pár elveszett srácot. Gúnyosan
pillantok rájuk, és elgondolkodom, hogy mit akarnak most tenni velem.
Hirtelen körém állnak, és fáklyákat gyújtanak, Pán meg elővesz egy
csőalakú sípszerűséget és fújni kezdi, de nem hallok semmit. A fiúk
leteszik a tűzet, s körbe-körbe kezdik táncolni a sípost. Nem értem,
hogy mi történik körülöttem, és Péter is leteszi a fuvola féleséget.
Kaján vigyorral pillant rám, aztán pedig az elveszettekre néz. <i>Mi történik itt? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A táncoló fiúk mögött veszem észre Haydent. Felixxel beszélget, és engem néznek. Megindulok feléjük, kikerülve Pánt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol voltál? Jól vagy? - kérdezem meg gyorsan barátnőmet, aki csak felvont szemöldökkel nézz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne lennék jól? - pillant rám kérdőn, a szavakat lassan, hangsúllyal mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Reggel nem találtalak, és Pán Péter azt mondta, hogy az elveszett fiúk
elvittek téged valahova az erdő közepébe. - hebegem zavartan, ő pedig
összenéz Felixxel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Nem vittek sehova. Reggel korán felkeltem, mert nyomta az ágy a hátam.
Aztán kimentem, és pár srác elhozott ide, hogy beavasson, úgy mint most
azt veled teszik. - közli higgadtan, én meg döbbent tekintettel
hallgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Szóval téged elhoztak ide? Erőszak nélkül? - kérdezek vissza, mire
bólint egyet, és látszik rajta, hogy nem igazán ért engem - Értem, csak
az a vicces, hogy engem <i>elrángattak </i>ide <i>erőszakkal</i>. Aztán az a srác, aki azt állítja, hogy ő Pán Péter, az meg a képembe ordította, hogy <i>"Játszunk!"</i>. - idegeskedem, de látom, hogy Hayd és Felix jót szórakoznak rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam, hogy ha játszadozol Pánnal, ő is azt teszi, s ellenségek lesztek. - szólal meg végre a srác is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Pontosabban csak annyit mondtál, hogy ellenségévé tesz, de azt, hogy
konkrétan a szívbajt hozza majd rám, azt elhallgattad előlem. - förmedek
rájuk, majd otthagyom őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszamegyek,
és Pán elé állok. Látja rajtam, hogy beszélni szeretnék vele, így
elhallgattatja a többieket. Rám néz smaragdzöld szemeivel, és várja,
hogy megszólaljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - nyögöm ki végül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - kérdez vissza nevetve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy bunkó voltam veled az első nap. - sóhajtok, és végre egy őszinte, nem gúnyos mosolyt látok meg az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is bocsánatkéréssel tartozom. - ismeri be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - fonom össze a karjaimat, somolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy reggel úgy rád ijesztettünk. - teszi a vállamra a kezét, és szeméből a megbízhatóság tükröződik vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy "szent a béke" köztem, és Péterke között, tényleg tökéletes minden.Visszamegyek barátnőmhöz, szemeimet forgatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na itt vagyok, csak tisztáztam a dolgot Pánnal. - teszem csípőre a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Mit kellett tisztázni? Megint bajba keveredtél? - kérdezi Hayden szemeit forgatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haha nagyon vicces. - csapom meg a vállát az öklömmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Au! - kiált fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább menjünk, nézzünk még körbe a szigeten. - nyújtom a karom, hogy felsegítsem őt Felix mellől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én a helyetekben nem mennék sehova Pán engedélye nélkül. - avatkozik bele Felix.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell nekem senki engedélye. - nézek szúrósan a srácra, majd elindulunk Haydennel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először
a partra megyünk ki, és ott sétálunk körbe. Legalább itt van egy kis
fény. Gyaloglás közben szembetalálkozunk egy "régi ismerőssel". Hook
sétál velünk szemben, s mikor meglát minket, dühösen mered ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig elég dögös. - súgja oda nekem a barátnőm, és elkezdünk kuncogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szépen leráztatok tegnap. - indul meg felénk, mérges pillantása után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi félkar, de eljött értünk a felmentősereg. - nevetem el magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Még mindig azt mondom, hogy jobban tennétek, ha elmennétek innen. Pán
kisfiúnak látszik, de egy átkozott démon. - mondja, és elmegy
mellettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hayden utána fordul, és elkezd érte nyúlni a levegőben, de a vállánál fogva visszafordítom, hogy folytassuk az utunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de na! Miért rázzuk le mindig a jó pasikat? - rimánkodik, én meg elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most ő rázott le minket. - figyelmeztetem, és egy szomorú tekintettel beletörődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Folytatjuk utunkat, visszatérünk az erdős részre. Vagy ahogy én hívom: "<i>Sohanincsnapfényország"</i>. <i>Ki kell találnom valami jobb nevet neki.</i> Ahogy sétálunk orromat egyre jobban csípi valami maró bűz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt valami rothad. - közlöm viccesen Haydennel, aki csak furán bámul maga elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy inkább valaki. - nyel egy nagyot, és mutat amerre nézett eddig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az
a férfi feküdt a földön, aki elhozott minket ide. Torka elvan vágva, és
a saját vérében fekszik. Teste körül legyek szálldosnak. Nem bírom a
látványt, így elfordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted ki tette? - kérdezi meg óvatosan barátnőm, én meg gondolkodni kezdek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Hook jött el erről az irányból, és nagyon azt akarja, hogy eltűnjünk
innen. - mondom neki, és látom rajta, hogy nem örül, amiért ezt
gondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha Pán volt? Vagy valamelyik elveszett fiú? - próbálkozik, de a fejem rázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Nem létezik. Kisfiú mind, plusz nem tudom. Nekem nem tűnnek ijesztőnek.
Hook annál inkább. - sóhajtom, és pillantásom újra a hullára esik. Ez
csak az én hibám. Mardos a bűntudat, és sírni van kedvem, de mutatnom
kell Hayd felé, hogy nincsen gond.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A jó pasikkal csak a baj van. - sóhajt egyet, én meg együtt érzően bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb lenne, ha szólnánk a többieknek. - tanácsolom, és kikerülve a holttestet, visszamegyünk a táborba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint
meglátom Pánt, sietősen megindulok felé, hogy elmondhassam mi történt.
Mikor meglátja, hogy zaklatottan loholok, kérdőn pillant rám. Nehéz
megszólalnom. Bár nem ismertem a tagot, csak pár órára, azért ez eléggé
durva eset. Velem, vagy akár Haydennel is megtörténhetett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Nem egyedül jöttünk a szigetre...- erőt veszek magamon, s belekezdek a
sztoriba - Egy latin férfi hozott el minket ide, akit hamar leráztunk,
és most...- veszek egy mély levegőt, és próbálom visszafojtani
könnyeimet - halottam találtunk rá. - fejezem be végül, és látom Pán
arcán, hogy ő sem fogadja ezt jól.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Ugye nem hiszed azt, hogy közöm lenne ehhez, vagy bármelyik
elveszettnek, ugye? - kérdezi mélyen a szemembe nézve, és félénken
bólintok egyet - A szigeten már régóta ólálkodik egy kalóz, Hook.
Bosszús, mert a <i>Jolly Roger </i>nevezetű hajója tönkrement, és azt
hiszi, hogy közünk van hozzá. Egy igazi szociopata. Nem a latin férfi
volt az egyetlen áldozata. - meséli, én meg nagyot nyelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Találkoztunk már Hookkal. Előbb, mint Felixxel. Akár mi is lehettünk
volna az áldozata, és nagyon akarta, hogy eltűnjünk innen. Miért? -
informálódok tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Nem tudom. Sosem tudni mi jár a fejében, de velem, biztonságban
lesztek! - teszi nyugtatóan a vállamra kezét, én meg halványan
elmosolyodom, és egy <i>köszönöm </i>féleséget motyogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pillantásom
hirtelen átsiklik Haydenre, aki frusztráltan áll pár méterrel odébb, és
rám vár. Nem tudhatja meg, hogy a kalóz akár minket is megölhet, és nem
figyelmeztetésképpen végezett a fickóval, hanem mert elmebeteg. Szó
nélkül elsétálok Pánttól, és a sátramhoz megyek. Leülök az ágyamra.
Tenyerembe temetem a fejem. <i>Bajba sodortam a legjobb barátnőmet, és meghalt miattam egy ember. </i>-
súgja a bűntudatom. Érzem, ahogy a tenyerem egyre nedvesebb lesz, s nem
az izzadságtól. Sírok. Elveszem a kezem arcomtól. Tiszta fekete az
elfolyt sminktől. Ez egy kicsit megmosolyogtat, és előveszem a tükrömet,
meg egy zsebkendőt. Letörlöm a festéket magamról, majd hátradőlök az
ágyon. <i>Ez a hely az álmom. Nem hagyhatom itt. Pán azt mondta megvéd. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A
gondolat menetemet Felix szakítja meg. Amint meglátom, felülök az
ágyon, s halványan rámosolygok. Leül mellém, egy ideig némán nézzük
egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? - szólal meg végül, én meg a fejemet rázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs. - válaszolom halkan, hangom kicsit rekedtes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell félned Hooktól. Ha nem hagyjátok el a tábort, biztonságban vagytok. Pán vigyáz rátok! - békéltet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem félek attól a félkezű idiótától. Csak meghalt egy ártatlan ember. <i>Miattam! </i>- ismerem be, és érzem, ahogy megint előjönnek a könnyeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
A
srác átkarol, és magához von. Bár nem ismerem, de jólesik a nyugtató
ölelés, így viszonozom. Vállára hajtom homlokom, és ruhájába
kapaszkodom, mint egy csecsemő. Kiengedem érzelmeimet. A fiú keze
végigsiklik a hátamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Ne büntesd magad! - mondja halkan, de én még mindig nem tudok
megszólalni. Elengedem az ölelést, és letörlöm kezemmel a
könnycseppeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! - szipogom, ő pedig rám mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az idilli pillanatot Pán és Hayden törte meg, ahogy beléptek a sátorba. Mindketten értetlenkedve néztek ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Gyere Felix! Hagyjuk magukra a lányokat. Pihenjenek, mert este játszani
fogunk, egy nagyon élvezetes játékot. - szólal meg először Péter, és a
barátja, mint hűséges kutya, megy is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hayden
levergődik mellém, és látom a szemén, hogy ő sem lépett túl a dolgon,
viszont nem sírt. A sminkje még most is tökéletesen áll rajta, míg én
úgy nézek ki mint egy bányarém. <i>Pedig a nagyját már leszedtem. </i>Egymásra nézünk, és meg sem kell szólalnunk. Annyi ideje vagyunk barátok, hogy már tudjuk mit gondol a másik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Feltápászkodom
és a bőröndömhöz igyekszem. Kutakodni kezdek benne, még elő nem
halászok egy törülközőt, egy tusfürdőt, egy sampont, fürdőruhát és egy
váltóruhát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-
Őrködnél a sátor előtt, míg átveszem a fürdőruhát? Keresek egy helyet,
ahol megmosakodhatok nyugodtan. - szólok oda a barátnőmnek, aki bólint
egyet, és szó nélkül kimegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leveszem
a ruhát, és lengén behajítom a bőröndöm szennyesnek szolgáló részébe.
Felkapom a fekete bikinimet, és belebújok papucsomba, a törülközőt meg
magam köré tekerem. Mikor végzek, kilépek a sátorból, és rámosolygok
Haydre, majd felfedező útra indulok. <i>Felfedezem, hogy hol tudok nyugodtan fürdeni. </i>Végigsétálok egy szimpatikus ösvényen, ahol nincs olyan sötét, mint a legtöbb helyen.<br />
- Hova mész? - hallok meg hirtelen a hátam mögül egy fiú hangját. Az egyik elveszett az.<br />
- Fürdeni. - felelem lazán, meg sem állva.<br />
- Mehetek veled? - kérdezi hangnemet váltva, és most már nem sétálok tovább. Elé állok, és gúnyosan rávigyorgok.<br />
- Kopj le perverz! - lököm meg a vállánál, annyira, hogy hátraesik én meg büszkén megyek tovább.<br />
Sokáig sétálok, de sehol sem találok egy elrejtett forrást, mint ami a filmekbe van. <i>Ha más nem, marad a part. </i>Elindulok a tengerpart felé, amikor útközben vízcsobogást hallok. <i>Bingo! </i>Egy fa mögül jön a hang. Elindulok az irányába, és a legeldugottabb zugban találok egy vízesést, és a leendő kádamat. <i>Ide fogok mindig lejárni fürdeni.</i><br />
A
törülközőt kiterítem a partra, és bemászok a vízbe. Kellemes a
hőmérséklete. Úszkálni kezdek benne, ami megnyugvást ad. Elfelejtődik
minden gondom, s csak arra koncentrálok, hogy milyen jó helyen vagyok. <i>Ki kell kapcsolnom! Azért jöttem ide. </i>Elúszok
a vízesésig, és alámászok. A víz folyamatosan ömlik a vállamra.
Masszírozó, és egyben simuló érzést nyújt. Egy kicsit még élvezem a
vizet, aztán elkezdek tisztálkodni. Mikor végzek, sietősen megyek a
törülközőmért, hogy ne fagyjak szét. Alaposan megtörlöm hajkoronámat is,
mikor recsegést kezdek hallani, ami az egyik bokor mögül jön.
Gyanakodva elindulok a zaj irányába, és bekukucskálok a cserje mögé, de
nem látok semmit, vagy senkit. Vállat vonok, és elkezdek visszafelé
menni.<br />
- Haló? Ki van ott? - hallok meg hirtelen egy lány hangot, a tábor felé menet.<br />
Nem tudom mire vélni. <i>Azt hittem, hogy rajtunk kívül nincs más lány itt. Ha ez csingiling, vagy Wendy lesz, akkor dobok egy hátast.</i><br />
Elsétálok
oda, ahonnan a lányt hallottam, és egy ketrecre bukkanok. Ott ül az a
lány. Barna, göndör fürtjeiben egy fehér masni van fogva, ruhája a
hálóinghez hasonlít. Leguggolok elé, és ijedten pillantok rá. Nem értem,
hogy ki ez a lány, és miért van ide bezárva.<br />
- Szia, te ki vagy? - kérdezem meg tőle.<br />
- Wendy vagyok. Wendy Darling. - mutatkozik be, hangja halk és félénk. Ja, és én meg most fogok hanyatt vágódni.<br />
- Na ne bassz már. - vágom rá ösztönösen, Wendy meg ijedten néz rám.<br />
-Tessék? - kérdezz rá, én meg legyintek egyet.<br />
- Semmi, csak meglepődtem, hogy te is itt vagy. - ismerem be neki, de látom rajta, hogy még mindig nem érti a helyzetet.<br />
- Miért? Ismersz? Ki vagy? - faggatózik.<br />
- Nem lényeges. A kérdés az, hogy miért vagy ide bezárva, és hogy mióta vagy itt.<br />
- Hát nem is tudod? Azért vagyok itt amiért te is! - feleli.<br />
- Azért mert elakartál ide jutni? - teszem fel a költői kérdést, és ettől elmosolyodik.<br />
- Azért is, de Pán itt fog tartani téged is, ahogy engem is. - mondja szomorúan, és még mindig nem értem.<br />
- Mióta vagy itt? - informálódok tovább, hátha megtudom, hogy miről van szó.<br />
- Ezerhétszázkilencvenben kerültem ide. - válaszolja, én meg ledöbbenek.<br />
<i>Miért van itt már több' kétszáz éve? Miért tartja itt Pán? Mit akar tenni velem? </i>- teszem fel a kérdéseket magamnak, de talán tőle kéne.<br />
- Miért nem mentél még haza? - puhatolódzok.<br />
-
Az öcséimért tettem. Vagy én, vagy ők maradnak, én meg vállaltam
helyettük, de azóta Pán látta bennem a hasznot, és nem akar elengedni.
Viszont ha te is itt vagy, én már hamarosan távozhatok, de ez nem
biztos.<br />
- Mi haszna van Pánnak belőlünk? ....</div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-30372050118986039522016-04-17T04:16:00.003-07:002016-04-17T04:18:00.805-07:00Facebook csoportSziasztok elveszettek!<br />
Mivel elég hamar ilyen sokan lettünk (és ezt nagyon köszönöm), ezért gondoltam csinálok egy facebook csoportot, ahol kibeszélhetjük a történetet. Elmondhatjátok, hogy mi tetszett, s mi nem az utóbbi részekben, kiket shippeltek, és még különféle szavazások is lesznek!<br />
Csoport megtekintéséhez <a href="https://www.facebook.com/groups/875221429272283/" target="_blank"><b><u><span style="color: blue;">Katt ide</span></u></b></a>!<br />
- Faith Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-60461701722344637862016-04-15T10:28:00.000-07:002016-04-15T10:28:34.358-07:00Part two - Welcome to Neverland<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://45.media.tumblr.com/c2c1c83223aaf5fcc29456c1f2f225fe/tumblr_myhhs5cuUQ1t0suaeo8_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://45.media.tumblr.com/c2c1c83223aaf5fcc29456c1f2f225fe/tumblr_myhhs5cuUQ1t0suaeo8_500.gif" border="0" class="transparent" src="http://45.media.tumblr.com/c2c1c83223aaf5fcc29456c1f2f225fe/tumblr_myhhs5cuUQ1t0suaeo8_500.gif" height="112" width="200" /></a></div>
Útnak indultunk a Bermuda-háromszög közepébe. Mindhárman féltünk attól, hogy belehalunk, de mégis ott van az a csipetnyi remény, ami miatt rávettük magunkat, hogy elmenjünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A motorcsónak még gyengén siklik a vízen, érezni lehet a víz sós illatát, és minden olyan kellemes. Kivéve a hangulat. Hayden némán ül, s a cipőjét vizsgálja, a balek, aki meg háromszázötven dollárért elvisz minket, a lehetséges halálba, csendben figyeli az utat, és a koordinátára összpontosít.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan elhagyjuk a Bahama-szigeteket, és már is benne vagyunk abban a titokzatos háromszögben, viszont még mindig minden rendben van, A nap süt, a hullámok gyengék. Akkor már egy kicsit megkönnyebbülünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már este kilenc van, és még mindig a háromszögön belül vagyunk, de viharnak semmi jele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor érünk oda? - kiáltom előre türelmetlenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még egy jó pár óra! Lesz éjfél, mire odaérünk. Aludjatok csak, úgy gyorsabban telik az idő! - feleli a "kapitány".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na azt már nem! - tiltakozik Hayden - Még simán lehet vihar, vagy bármi. Én be nem alszok! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én viszont igen. - vonom meg a vállam, és előveszek a bőröndömből egy paplant meg egy párnát. Felkészültem minden esetre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Brooke! Ébredj! - hallom meg mélyálomból, barátnőm jajveszékelését.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi! Fent vagyok, fent vagyok! - dörzsölöm álmosan szememet, majd kinyitom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott van. Pár méter választ el egy szigettől, ami szinte biztosan Sohaország lehet, és még élünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az? - kérdezem, remegve az örömtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti! Hallod, úristen! Kár, hogy bealudtál! Egy pillanatra még nem volt itt semmi, csak a végtelen óceán. A pasas már feladta volna, mikor egy dörgést hallottunk, és hirtelen nagy szél csapta meg az arcunkat, és és egyszer csak ott termett! - mutat a sziget felé, én meg érzem, hogy fülig ér a szám.<br />
Kiérünk a partra, s leszállunk a csónakról. Hajós barátunk is csak ámul-bámul, rögtön elő is kapja mobilját pár selfie készítéséhez. <i>El sem hiszem. Itt vagyunk!</i> A földre vetem magam, mint egy dilinós, és belemarkolok a meleg homokba. Hayden furcsa pillantást vet rám, majd megrázza a fejét, rám hagyva a dolgot. Felkelek, s leporolom magamat.<br />
- Irány felfedezni! - lelkesedem, mire Hayden a dzsungel felé pillant.<br />
- És mi van ha eltévedünk? - sóhajtja, én meg hevesen rázni kezdem a fejem.<br />
- Nem fogunk! - teszem vállára a kezem nyugtatóan, és rámosolygok.<br />
- Na és a taggal mi lesz? - biccent a lány, selfiező barátunkra.<br />
- Hagyjuk itt. - vonom meg a vállam, és elindulok a rengetegbe.<br />
Hayden sietősen vonszolja utánam magát és a bőröndjét, mikor észreveszi, hogy elindultam. Az erdő mély és sűrű.<br />
- Mennyi ideje gyalogolunk? Leszakad a karom, olyan nehéz ez a bőrönd! - nyafogja Hayden, és be kell ismernem, igaza van. Már én sem bírom.<br />
- Hát körülbelül öt perce. - sóhajtok és megállok. Megrázom a kezemet, mert már teljesen elzsibbadt.<br />
- És hol vagyunk? - néz körbe Hayd.<br />
- Mi vagyok én, térkép bazd meg? - nézek rá kérdőn, majd letörlöm homlokomról a verejtéket - Hol a fenébe van ez a Felix gyerek?<br />
- Jobban tennétek, ha visszafordulnátok! - hallok meg hirtelen egy mély férfihangot a hátam mögül.<br />
Megfordulok, és egy húszas férfit látok, kalóz jelmezben, kisminkelt szemekkel. Bár mentségére szóljon, nem rossz pasi.<br />
- Oh! A felmentő sereg! - indulok el felé - El tudnál vezetni ahhoz a Felixhez, vagy kihez? - térek rá gyorsan a lényegre.<br />
- Nem hallottad? Menjetek innen, még nem késő. - ismétli meg önmagát, és már épp reagálnék erre a modortalanságra, mikor egy tapintást érzek a vállamon.<br />
- Jobban tennénk ha hallgatnánk rá. - mondja Hayden, de én csak a fejemet csóválom.<br />
- Látom nem ismersz - nézek továbbra is a kalózruhásra, figyelembe sem véve a lány szavait - Nem azért kockáztattam az életemet, hogy utána visszamenjek. Hajthatatlan vagyok, szóval vagy a segítségeddel, vagy nélküle, de megkeressük Felixet. - pillantok rá szúrósan, mire ő csak egy mély levegőt vesz.<br />
- Rendben, de nem hagyhatom, hogy egyedül menjetek. Ez az egész sziget egy hatalmas istenverte csapda. - közli, én és a barátnőm összenézünk.<br />
- Szóval tudod, azért a neved elárulhatnád! - szólal meg egy kis idő után Hayden, a kalóz meg felnevet.<br />
- Killian Jones vagyok, de mindenki csak Hooknak hív. - mutat a kampójára, én meg csak döbbenten bámulok rá.<br />
- Hook? Mint Hook kapitány? - kérdezek gyorsan vissza, ámulva.<br />
- Igen. - feleli, gyanúsan pillantva.<br />
- Hát ez vicc. Szóval drága Brooke, azt mondod, hogy itt vagyunk Sohaországban Hook kapitánnyal, mi? Már csak az a kicseszett Pán Péter hiányzik! - súgja nekem Hayden, szúrósan.<br />
- Nyugi! Ura vagyok a helyzetnek! - súgom vissza neki, majd "Hook"-ra mosolygok. - Én Brooke vagyok, a barátnőm meg Hayden! - nyújtom a kezem, és belemarkolok a kampójába. - Nos Kapitány, vezess minket! - engedem el, s rá villantom a legangyalibb mosolyomat.<br />
- Kövessetek! - invitál minket, mi meg egy picit lemaradva utána megyünk.<br />
- Aaa! Milyen kék a szeme! - mondja oda nekem Hayd, én meg csak mosolygok rajta.<br />
- Mi az? Bejön neked? - lököm oldalba, ő meg csak nevetve a fejét rázza.<br />
Sokáig sétálunk, már a nap is felkelt. A kezeim, és a lábaim majd leszakadnak. Nem mertem, és most sem merek szólni, mert félek ha megállunk, kárba megy egy csomó idő. Egyre beljebb merészkedünk, és a sok fa elveszi a fényt. Olyan sötét van, mintha megint este lenne. Nemsokára Hook szól, hogy álljunk meg, és várjunk rá. Körülnéz, mert elvileg most vagyunk jó helyen, még sincs sehol senki. Leülök egy sziklára és várni kezdünk. Percek telnek el, míg lépteket hallunk. Felpattanok, hogy megnézzem Hook jött-e vissza, de nem. Egy magas, szőke, fiú lép ki az egyik fa mögül. Szakadt ruha van rajta és kapucni, kezében meg valami bunkó, vagy nem is tudom. Nagyon vigyorog ránk, de én csak kérdő pillantással meredek felé.<br />
- Üdv Sohaországban! - tárja ki a karjait üdvözlően, és egyből leesik, hogy ki a srác.<br />
- Felix? - kérdezem vidáman, ő meg bólint egyet, és még mindig mosolyog. Mintha ráfagyott volna.<br />
- Kövessetek! - mondja, én meg már indulnék utána, de valami visszaránt. Vagy inkább valaki.<br />
- És mi lesz Hookkal? - duruzsolja a fülembe Hayden.<br />
- Valami biztos. - reflektálok nevetve, és felkapom a bőröndöm. - Hé Felix! Segítenél a bőröndökkel? - kiáltom oda a srácnak, aki visszafordul, és elveszi tőlem a táskát.<br />
Elindulunk egy irányba, és nem látni semmit magunk előtt, csak a fákat és a sötétet. Viszont mást is látok. Hayden lehajtott fejjel vánszorog utánunk, és szája sarka sem mosolyra áll. Bevárom. Rápillantok hátha mond valamit, de semmi, így megint előveszem a harapófogót.<br />
- Mi az? - kérdezem tőle, de ő csak vállat von.<br />
- Semmi. - motyogja, én meg a szemem forgatom. Elé állok, és a vállára teszem a kezem.<br />
- Minden rendben? - teszem fel a kérdést máshogy, ő pedig sóhajt egyet.<br />
- Nem tetszik nekem ez a Felix gyerek. Ijesztő az öltözete, na meg a hegek az arcán. Hook megbízhatónak tűnt, és mellette irtó dögös. Segített nekünk, mi meg otthagytuk. Megvárhattuk volna, és jöhetett volna velünk. - adja ki magából az érzelmeket, én meg együtt érzően bólintok.<br />
- Igazad van, de ki tudja? A rajzfilmben Hook kapitány, gonosz. - próbálok jó kedvet teremteni, és kis sikere van is, mert meglátok Hayden szája szélén egy mosolyt. - Gyere, menjünk! Meglátod minden rendben lesz!<br />
Folytatjuk a menetelést, és egy olyan érzés kering bennem, mintha egyre sötétebb és hidegebb lenne. Egy tábor szerűségre érkezünk, ami tele van fiúkkal. Kardoznak, vagy nem is tudom. Csak csinálják, azt amit a fiúk szoktak. Felix vezet minket tovább, és az egyik sátor szerűségnél leteszi a holmimat.<br />
- Itt fogtok lakni. - mutatja büszkén - Most pedig gyertek! Bemutatlak titeket valakinek. - mondja, és megint elkezd vezetni minket. Eléggé unom már ezt a gyaloglást, de mivel nem akarok modortalan lenni, így kussba maradok.<br />
Most nem megyünk olyan sokat, viszont csendesebb helyen állunk meg. Itt nem látni rajtunk kívül senkit, csak egyetlen fiút, aki a fának dőlve néz minket. Gondolom neki akar bemutatni minket.<br />
- Ki ez? - próbálom halkan kérdezni Felixet, de nem sikerült elég csöndesre.<br />
- Elfelejtettem bemutatkozni? - szólal meg a srác - Péter vagyok. Pán Péter. - prezentálja magát, én meg már meg sem tudok szólalni, és látom barátnőmön, hogy ő sem.<br />
- Brooke. - nyögöm ki a nevem, mert más nem megy.<br />
Úgy tűnik a mese igaz volt. Nem csak Sohaország létezik, hanem mindenki. Hook kapitány, Pán Péter és az elveszett fiúk. Már csak Wendy és Csingiling hiányzik. Ha ők is megjelennek, én hanyatt esek. Próbálom magam túl tenni ezen, és kicsit oldani a feszültséget, amit most Haydennel érzünk.<br />
- Szóval te vagy a híres Pán Péter, huh? - lépek hozzá közelebb - Nézd már Hayd! Milyen aranyos! Lehet vagy tizennégy éves. - pillantok a még mindig megszeppenve álló lányra, aki erre a kijelentésre kajánul vigyorogni kezd.<br />
Tudni rólunk, hogy milyenek vagyunk. Mindenkit fikázunk, mert hát miért ne, ezért hamar megjön a kedve neki is, viszont úgy tűnik a fiúknak viszont nem tetszik ez annyira.<br />
- Látom Brooke. - szól vissza - Kis aranyos.<br />
- Tizenhét éves vagyok. - morogja Pán, mire Haydennel egyszerre elnevetjük magunkat.<br />
- Nagyon cuki. És milyen kis pici! - folytatom tovább, mire a srác elém áll, és olyan közel van, hogy érzem a lélegzetét az arcomon.<br />
- Mint látod, magasabb vagyok nálad, és a barátnődnél végképp. Ajánlom, hogy fejezzétek be, vagy következményei lesznek. - duruzsolja elém dühösen.<br />
Nem szólok vissza, csak gúnyosan rá somolygok. Egy ideig némán bámuljuk egymást, de aztán Felix közénk áll.<br />
- Szerintem a legjobb lesz, ha visszaviszlek és bemutatlak titeket a többieknek is. - mondja, és elvezet minket Pántól.<br />
Visszamegyünk a táborba, ahol a fiúk most egy tűz körül ülnek és beszélgetnek. Egy lányt sem látok rajtunk kívül, ami kicsit aggasztó, de biztos csak véletlen. Leülünk közéjük, és az összes tekintet ránk szegeződik. Minden arcon a meglepettség sugárzik. Érzem magamon, hogy enyhén ideges vagyok, de pont ez akarom leküzdeni. <i>Nem vagyok ideges!</i> - mondja egy belső hang. Kifújom mélyen a levegőt, és rámosolygok a fiúkra.<br />
- Fiúk! Ők a lányok, akiket már annyira vártunk! - mutat ránk Felix, aki a körön belül áll.<br />
Erre a bejelentésre mindenki tapsolni, fütyülni és vigadni kezd. Haydennel összenézünk. Én vidáman pillantok rá, de rajta látni a kételyeket. Próbálok nyugtatóan nézni, és tekintetemmel átadni amit gondolok. <i>Nem lesz semmi baj. </i>Alaposabban szemügyre veszem a fiúkat. Az összesnek heg van az arcán, és mindegyiknél valami fegyver van. <i>Miért?</i> - kérdezi a belsőhangom.<br />
- Lányok, jobb ha tudtok pár fontos dolgot a szigetről. - szegezi ránk a tekintetét Felix - Ezt a helyet a hit uralja. Ha hisztek, bármire képesek vagytok. Erősen kell gondolnotok mondjuk egy ételre, s ha eléggé hisztek, ott terem nálatok. - közli velünk a tényeket, mire Haydennel cinkososan egymásra pillantunk.<br />
Felix befejezi az utolsó szavakat is, majd meggyújt egy tábortűz szerűt. Egy fiú dobolni kezd, a többiek pedig táncolni a tűzkörül. Én nem a zenére koncentrálok, hanem hallom a tűz ropogását, és élvezem a lángja melegét. Kellemes ez a hely, és meghitt a pillanat. Hirtelen Hayden pattan le mellém. <i>Őszintén észre sem vettem, hogy elment. </i><br />
- Ha igaz ez a kívánság dolog, én kívánok ide egy konnektort, mert mindjárt lemerülök. - rázza a fejét nevetve - Szerinted lehetséges?<br />
<i>- </i>Próbáld meg! De tudod, hinned is kell benne! - emelem fel viccesen a mutatóujjam, és mindketten elnevetjük magunkat.<br />
- Csak fal nincs. - sóhajt egyet, én pedig kikapom a telefont a kezéből - Hé! - kiáltja.<br />
- Nyugi! Csak kipróbálok valamit. - fogom meg a készüléket, és próbálok erősen hinni.<br />
Lehunyom a szemem, és kifújom mélyen a levegőt. <i>Töltődjön fel a telefon! </i>- gondolom erős, és pár pillanat múlva, kinyitom az egyik szemem, és a telefon kijelzőjére pillantok. <i>100%</i><br />
- Tessék, fel van töltve! - adom vissza diadalmasan a mobilt. Hayd csak döbbenten bámulja.<br />
Felpattanok, és magára hagyom őt, imádott telefonjával. Elkezdek sétálni a környéken, hátha találok valami izgalmasat. Ahogy megyek, rájövök, hogy ez a hely tényleg nagyon kellemes. A levegő, a környezet, az emberek. Minden. Imádom ezt a helyet, és ha tehetném tovább maradnék. A gondolataim elkalandoznak, és észre sem veszem, hogy teljesen kimegyek a táborból. A parton kötök ki, leülök a puha homokba. Megint érzem a tenger sós illatát. Imádom ezt az illatot.<br />
- Te nem ünnepelsz a többiekkel? - ül le mellém Pán, én meg a szemeimet forgatom.<br />
- Nem. - vágom rá durcisan, és érzem magamon fürkésző tekintetét. Minden egyes pillantása, ami végigsiklik a testemen, éget.<br />
Nem szól hozzám, csak ül, és néz. Én próbálok az égre koncentrálni, de valamiért nem megy. Most egymást nézzük. Látom, hogy nyel egy nagyot. Zavarba esek, és felpattanok.<br />
- Egyedül szerettem volna lenni. - közlöm vele lekezelően, és otthagyom.<br />
Visszafelé sétálok, és a nagy viharzásba, észre sem veszem, hogy neki megyek valakinek. Nagyon megijedek, és gyorsan bocsánatot kérek. Akkor veszem észre, hogy az illető, akibe belebotlottam, az Felix.<br />
- Minden oké? - érdeklődik aggódva, én meg bólogatok - Van kedved sétálni? - kérdezi, én meg elmosolyodom.<br />
- Igen. - felelem neki, és vele folytatom az utamat.<br />
- Hogy tetszik eddig a hely? - pillant rám, én meg elmosolyodom.<br />
- Klassz. - válaszolok röviden, de látom rajta, hogy nem elégedett vele - Elég idilli és nyugodt. A fiúk is kedvesnek tűnnek. - folytatom.<br />
- És Pánnal is megbékéltél? - informálódik tovább, én meg csak a fejem rázom.<br />
- Nincs vele bajom, csak mindig van egy ember valahol, akit szeretek csak úgy cseszegetni. - ismerem be Felixnek, aki hirtelen megáll.<br />
- Ha így folytatod, az Pán ellenségévé tesz. - közli velem nyugtalanul, de szerintem csak túl reagálja.<br />
- De tiéddé ugye nem? - állok be elé, és huncutan rámosolygok.<br />
Nem válaszol, csak viszonozza a vigyort, és tovább sétálunk. A táborba érünk vissza, ahol legjobb barátnőm a telefonját nyomkodja a tűznél. A többiek úgy bámulnak rá, mint valami UFOra. Odarohanok hozzá, és gyorsan letakarom a készüléket.<br />
- Hé! - csattan fel.<br />
- Úgy néznek rád, mint valami földönkívülire. Miért nem barátkozol? - vonom kérdőre a lányt, aki egy ideig nem válaszol - Hm?<br />
- Nem merek. - mondja halkan, amin elmosolyodom.<br />
- Ezen a szigeten csak mi vagyunk lányok. Itt az ideje rossz pasis döntéseket hozni. - teszem csípőre a kezem.<br />
Hayden kérdőn néz rám. Nem szólok erre a tekintetre semmit, csak megragadom a karját, és felhúzom. Együtt odasétálunk egy csapat táncoló fiúhoz, és beállunk hozzájuk. Átérezzük a ritmust, és ütemre mozgatjuk testünk minden részét. Egy pillanat alatt, csípőmön két kezet érzek, és testemhez hozzásimulni egy másik testet. Az egyik elveszett fiú dörgölődzik hozzám, és látom, hogy egy másik Haydenhez. Nem zavartatjuk magunkat, csak élvezzük a bulit.<br />
Egész este buliztunk, és rengeteg piát "kívántunk", amiket megosztottunk a fiúkkal. A legtöbben kicsit berúgtak, mert nem tudták kontrollálni, és most megyünk aludni a sátrunkba. Az első éjszaka itt. Remélem kényelmes ez az izé.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-11328129054255301702016-04-08T09:29:00.000-07:002016-04-08T13:03:51.774-07:00Part one - I want to go<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://33.media.tumblr.com/628d5ab844b950a49d8c8586dd1eed92/tumblr_inline_mgfhshq0JP1ruh9kl.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://33.media.tumblr.com/628d5ab844b950a49d8c8586dd1eed92/tumblr_inline_mgfhshq0JP1ruh9kl.gif" border="0" class="transparent" src="http://33.media.tumblr.com/628d5ab844b950a49d8c8586dd1eed92/tumblr_inline_mgfhshq0JP1ruh9kl.gif" height="103" width="200" /></a></div>
Már két hónap telt el azóta, hogy először kezdtem el kutatni Sohaország után. Mostanra az összes halvány kételyem is eltűnt. Biztos vagyok benne, hogy ez a hely létezik, s nem szeretném továbbra is magamban tartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idő van. Felkapom a táskám, és kilépek az ajtón. Az udvaron arcomat megcsapja a kora reggeli, május végi szellő. Eláraszt a boldogság, hisz ez azt jelenti, hogy mindjárt nyári szünet. Jövőre van az utolsó évem. Nem szeretnék felnőni. Még nem. Átszeretném még egyszer, utoljára érezni, hogy milyen is igazán gyereknek lenni. Játszani, dilisnek lenni és soha ki nem fáradni. Mint egy energia bomba, vagy nem is tudom. Élni szeretnék még utoljára. Rosszul vagyok ettől a megjátszástól. Az igazság az, hogy csak egy jó évet szeretnék, és ennek ára, hogy ki kell kapcsolódnom egy kicsit. Elkalandoznak a gondolataim, mint általában, de veszek egy nagy levegőt, és elindulok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor beérek az iskolába, egyből legjobb barátnőm, Hayden felé rohanok eszeveszetten. Ijedten pillant rám, míg meg nem állok előtte.<br />
- El fogunk menni Sohaországba! - kiáltom vidáman, de ő csak kérdőn pillant rám.<br />
- Ööö...Mit szívtál? - kérdezi felvont szemöldökkel, én meg vállon csapom. - Aú?!<br />
- Nem! - felelem ingerülten. - Komolyan beszélek! - állok ki magam mellett, ő meg sóhajt egyet, és mélyen a szemembe néz mogyoróbarna szemeivel.<br />
- Mivel tudom, hogy jó kislány vagy, és nem szívsz, vagy szedsz semmiféle cuccot, így csak annyit tudok mondani, hogy te teljesen megőrültél! - röhögi el magát, ami engem egy kicsit bánt, de nem hibáztatom. Tényleg őrültségnek hangzik.<br />
- Várj! - dörzsölöm a homlokom.<br />
- Még itt vagyok. - viccelődik tovább, de én egy <i>"elég legyen már"</i> pillantást vetek rá, és leesik neki, hogy nem kérek mára már a humorbonbonjaiból.<br />
- Nem őrültem meg! - nyugtatgatom, majd a táskámba túrok, és előveszek egy halom papírt. - Nézd! - csúsztatom az asztalára a kutatásaimat, amit hosszasan vizsgálni kezd. Pár percre rá a fejét rázza, és visszaadja.<br />
- Ez nem jelent semmit, Brooke. És ha létezne is ez a hely, hogy gondoltad, hogyan fogunk elmenni oda? - hitetlenkedik továbbra is.<br />
- Már hetek óta levelezek egy ottani sráccal emailen...- kezdem a magyarázkodást, de Hayden közbevág.<br />
- Emailen? - nézz rám megvetően. - Ott egyáltalán van wifi? Vagy számítógép? Vagy telefon? Vagy bármi? - kérdezi nevetve.<br />
- Igen. - válaszolom higgadtan, majd folytatom. - Felixnek hívják, és ő tudja, hogy hogyan juthatunk el oda! - tapsikolok izgatottan.<br />
- Jó...-sóhajt egy nagyot - Tegyük fel, hogy elmegyek veled...- kezdi és érzem, ahogy felcsillan a szememben a remény -....viszont mit mondunk a szüleinknek? - tárja szét értetlenkedve a karjait.<br />
- Hogy egy hónapos nyelvi táborba megyünk Európába. Majd hamisítok lapokat. - mondom, mintha tök egyértelmű lenne.<br />
- Jó, oké! Figyelj, megbeszélem anyukámmal. - adja be a derekát - Mikor mennénk? - informálódik tovább.<br />
- Június elején. - felelem büszkén, ő meg csak tágra nyílt szemekkel bámul.<br />
- Két hét múlva? - kérdezi döbbenten, én meg bólintok. - Akkor mára küldd át a hamisított lapokat a tábor regisztrációjáról! - emeli fel a mutató ujját fenyegetően, én meg elnevetem magam.<br />
- Rendben, de most irány fizikára! - kapom fel a fizika cuccaim, s már indulunk is.<br />
Fáradtan sétálunk be a terembe, s a padra hajítjuk a cuccainkat. A tanárunk mosolyogva üdvözöl minket, de én csak ledobom magam az egyik székre, és firkálgatni kezdem a padom. Belevésem vagy tízszer, hogy <i>"Sohaország"</i>, míg rám nem szólnak, hogy fejezzem be. A tanár hangjába közbevág egy még idegesítőbb, csörömpölő hang, a csengő. Fejemet a padra hajtom, és kezeimet erősen fülemhez szorítom. <i>Szabadítsatok ki innen!</i> - súgom nyafogva magam elé, majd felnézek. Látom, hogy már mindenki megérkezett és az óra is kezdetét vette. Próbálok erősen koncentrálni, figyelni és esetleg valami okosat benyögni de semmi. Az egész fejemen az megy végig, hogy: <i>"Blah blah blah".</i> Nem értek semmit, viszont körülöttem, mindenki bekapcsolódik az órába, és mindenféle okosságot mond. Nem vagyok buta, sőt nagyon jó tanuló vagyok, de vannak dolgok amiket én sem érthetek, ezért az óra másik felét átalszom.<br />
Álmomból a tanóra vége riaszt fel, és én nagyot ásítva összeszedem a holmimat. Mielőtt kilépek a teremből, telefonommal lefotózom a táblán lévő házi feladatot. <i>Majd otthon apu segítségével megcsinálom.</i><br />
A többi óra egész kellemes. Rajz, informatika, irodalom, háztartástan. Csupa olyan tantárgy, amit élvezek is. <i>Így legalább a mai edzést nem fáradtan szenvedem végig. </i><br />
<br />
Amint hazaérek, elkezdek hamisított lapokat gyártani, miszerint Franciaországban leszünk egy ottani táborban. Elérhetőségnek Felix email címét adtam meg, majd megkértem, hogy küldje át a levelet Haydennek, akitől fél órára rá, jön is egy üzenetem:<br />
<i>"Szia! Megkaptam ettől a Felix gyerektől az emailt, és rávettem anyumat, szóval mehetek!"</i> - írja, én pedig elkezdek ugrándozni, mint valami dilis.<br />
Anyu nyit be a szobámba, s kérdőn pillant rám, de én csak rá villantok egy angyali mosolyt. Szerencsémre ő már mindent tud, és beleegyezett az útba. <br />
Most hogy már minden készen áll, megnézem a koordinátákat, amit Felix küldött, s előveszek egy térképet. <i><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Északi szélesség 28.613 és a nyugati hosszúság 70.576.</span></span></i><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- húzom be a vonalakat a térképen.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Baszki! - kiáltok fel hangosan - Ez nem lehet. - rázom a fejem - A koordináták egyenesen a Bermuda háromszög közepébe visznek. - súgom magam elé, s egy nagyot nyelek.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Körbe-körbe járok a szobámban és agyalok, hogy hogyan közölhetném ezt Haydennel. A nagy gondolkodásban megpillantok a sarokban egy gitárt. Felkapom, és kiveszem a tokjából, majd leülök az ágyam szélére. Elkezdem pengetni, aminek pár hamis hangocska a szüleménye. Emlékszem harmadikos koromban mennyit bajlódtam vele. Tanárt is váltottam már, mert mindegyik a tartásomat csesztette. <i>Még a ceruzát sem fogom normálisan, mit várnak? </i>Emlékszem, akkor még kis gombóc voltam, barna frizurával, ami úgy nézett ki, mint a gomba kalapja. Most meg szögegyenes vállig érő, szőke hajam van, és a kis kerekded alkatom is porrá foszlott. Sokak szerint pubertás, de én tudom, hogy mennyi mindent tettem, azért hogy eltűnjön a felesleg. Bár még egy pici mindig van, s most a legnagyobb gond az a termetem, amit apukámtól örököltem. Irigykedve nézek le az alacsony lányokra.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">A gondolataim elkalandoznak, és mire észbe kapok a gitár már a földön hever. Elmosolyodom, majd visszarakom a helyére<i>, </i>és mély levegőt veszek. <i>El fogok menni, vagy Haydennel vagy egyedül, de megyek.</i></span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main"><br /></span></span>
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Másnap reggel türelmetlenül várom barátnőmet az iskolában, és mikor megérkezik, idegesen a hajamba túrok.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Minden rendben? - kérdezi gyanakodva, én meg a fejemet rázom.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Megfogsz ölni. - közlöm vele, ő pedig tágra nyitja a szemeit.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Miért? </span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Mert, hát van egy kis bökkenő az úttal kapcsolatban. - ismerem be, ő pedig kíváncsian pillant rám.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Még is mi? - tárja ki feszülten a karjait, én pedig kifújom a levegőt, és belevágok.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Elvileg a Bermuda-háromszög közepénél van a sziget. - nyögöm ki végül, ő pedig a <i>"mi a fasz van?"</i> fejét vágja.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Ezt mégis hogy képzelted? Meg fogunk halni! - fakad ki, én pedig a homlokomat dörzsölöm.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Tudom, hogy azt hiszed meg fogunk halni, de én <i>tudom</i>, hogy nem! - győzködöm, de sajnos látom a tekintetén, hogy nem sok sikerrel.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Brooke, figyelj. Ha el is vállalnék ekkora kockázatot, nincs olyan ember aki elvinne minket oda. - vonja meg a vállát, bennem pedig felvillan egy ötlet.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Mivel egy tábor nem ingyenes, kérj anyudtól százhetvenöt dollárt, és én is. Háromszázötvenért van olyan sügér, aki elvisz minket. - mondom, de még mindig látom rajta a kételyeket. </span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Jó, legyen! De ha senki nem visz el minket, nincs több próbálkozás, megyünk haza! - közli szigorúan, és én meg boldogan átölelem.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Köszönöm, köszönöm köszönöm! - kiáltozom örömömben, majd elengedem - Nálad jobb barátot nem is kívánhatnék!</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Tudom. - mosolyodik el most már végre ő is. </span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Tényleg rohadt boldog vagyok, hogy ilyen barátnőm van. Más tuti még ennél kisebb dolgot sem tenne meg értem, de ő igen. Még tizenöt évesen sokat agyaltam azon, hogy akiket én barátaimnak gondolok, ők is úgy vannak-e vele. Mindig én kerestem őket, vagy hívtam el őket valahova, ők soha vagy tényleg iszonyú ritkán. Így volt, és van is ez a mai napig Haydennel is, de tudom, hogy ő is annak gondol. Lehet nem ír rám, vagy hív el, de ő ilyen. Bele kell törődnöm. A lényeg, hogy rájöttem, hogy nem az teszi ki a barátságot, hogy mennyit beszélünk, hanem az, hogy amikor beszélünk akkor miről és hogyan. Meg persze, hogy ekkora áldozatot képes értem hozni.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main"><br /></span></span>
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Végre eljött a nap, Június eleje van. Hayddel már százszor átbeszéltük miket viszünk a szigetre, hogy egy hónapig túléljünk ott. Rengeteg ruha, sampon, tusfürdő, smink, plüssállat és még egyéb olyan dolog, ami nekünk, lányoknak fontos lehet.</span></span><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main"> <i>Indulhatunk! </i>- gondolom magamban boldogan, és anyuék ki visznek a portlandi reptérre. Nem tudják, hogy a jegy Floridába szól valójában.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">A repülőtéren találkozok a barátnőmmel, és egy nagy öleléssel fogadjuk egymást. Átbeszéljük, hogy melyikünk mit tett be magával, és látszott, hogy mindkét bőrönd nagyobb súllyal bír nálunk. Az út öt és fél óra odáig, és egy taxit is fogunk. Ezzel le tudva a francia repjegy ára, és még maradt pénzünk a háromszázötven dolláron kívül, meg persze a visszaút.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Megérkezünk a kikötőbe. Még szerencse, hogy szüleink repülőjegyre is adtak pénzt, mert Portlandből nehéz lenne eljutni a Bermudáig. Rengeteg ember áll itt, és várja, hogy valaki fuvart kérjen. Elkezdünk hát körbejárni. Elsőnek viszonylag nagy hajókhoz megyünk oda, de a legtöbben vagy félnek, vagy kevésnek tartják a pénzt. Már kezdjük feladni, mikor egy barnább bőrű (valószínűleg latin) férfi jön oda hozzánk.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Hallom, hogy a Bermuda-háromszög közepébe szeretnétek eljutni. - mondja, én meg bólintok egyet. - Mennyit adnátok? - puhatolódzik, s már épp felelnék, de Hayden beelőz.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Száz dollár. - ad meg egy kezdő árat.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Másnak többet ajánlottatok. - fonja össze a férfi a karjait.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Igen, csak háromszázötvenünk van. Annyiért elvisz minket? - kérdezem, remélve, hogy végre emberünkre akadtunk.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Az jól hangzik. - kacsint, és nyújtja a kezét a pénzért.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Hé! Majd ha elvitt minket. - teszi kezét csípőre Hayd, és a hapsi már is visszahúzta a mancsát.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">- Rendben, akkor hát kövessetek! - int és mi elkezdjük követni.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main">Végigsétálunk az egész kikötőn, míg egy viszonylag kisebb motorcsónakhoz vezet minket.</span></span><br />
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main"><br /></span></span>
<span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Layout_Body"><span class="sdt_slot" id="sdt_slot_Layout_Sdt_Main"><br /></span></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2827431062994284269.post-18352572412064454192016-04-04T12:34:00.001-07:002016-05-16T12:26:25.758-07:00Bevezetés (prológus)<div style="text-align: justify;">
<a href="http://45.media.tumblr.com/86c993c84e089336cebed34f35638188/tumblr_nf5hcjXTlw1s2eq4yo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://45.media.tumblr.com/86c993c84e089336cebed34f35638188/tumblr_nf5hcjXTlw1s2eq4yo1_500.gif" border="0" class="transparent" src="http://45.media.tumblr.com/86c993c84e089336cebed34f35638188/tumblr_nf5hcjXTlw1s2eq4yo1_500.gif" height="110" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak arra vágytam, hogy egy kicsit újra gyerek lehessek. Erre mit kaptam? Egy elmebeteg Pán Péter jelöltet és a kis csicskáit, akik nem engedik elhagyni a szigetet. Az álmomból rémálom lett, egy szempillantás alatt. Én és a kislányos dolgaim. Ha ez nem lenne, talán még ők is élnének. Sőt, biztosan. Ez mind az én hibám, és már nincs kiút...</div>
<div style="text-align: justify;">
Hajnalban óracsörgés zavarja meg álmaimat. Fáradt szemem résnyire kinyitom, felsóhajtok. Már megint egy hétfő reggel. Mehetek iskolába, ahol antiszociális elmebetegekkel vagyok körülvéve nyolc órán keresztül, és mikor hazamegyek, akkor is magolhatom a másnapi anyagot, magamra meg időm sincs. Mellette ott van az edzés, ahova próbálok beilleszkedni, és kihozni magamból a lehető legtöbbet. Barátaimat alig látom. Kivéve Haydent. Vele minden percemet együtt töltöm a suliban. Már amikor együtt vannak az óráink. Hayd már szinte a testvérem. Kicsit ellentétek vagyunk, mégis hasonlítunk. Egy azon dologra gondolunk, és sosincs "csendes űr" a beszélgetéseink közt. Ő tartja bennem a lelkem a sok drogos vagy esetleg agyilag visszamaradott között.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha olyan jó lenne elmenni innen. Egy másik helyre. Egy helyre, ahol nincsen iskola, és nincs megkötve a kezem. Ahol van időm magamra, és velem egyidősek vesznek körül, akik remélhetőleg nem agyatlanok. Mondjuk mint <i>Sohaország</i>. Bár az a hely nem létezik. <i>Vagy mégis?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen kipattanok az ágyból és a laptopom felé veszem az irányt. Figyelmes kutatásba kezdek, s a szívem zakatolni kezd, mikor nem egy oldalon írnak a helyről. <i>Létezik. - </i>csillan fel a remény aranybarna szememben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszas tanulmányozás után az órára téved tekintetem. <i>Basszus elkések!</i> - pattanok fel hirtelen a székről. A buszon előcsúsztatom zsebemből telefonom, s azon folytatom tovább a kutatást. Egyre jobban megtetszik az ötlet, hogy elutazzak oda, s legalább egy hónapot ott töltsek...</div>
Unknownnoreply@blogger.com8