2016. szeptember 22., csütörtök

Part nine - Secrets

http://25.media.tumblr.com/bc4e8c258faec546cff77b77db48b531/tumblr_mvcuzbJ6Zb1r3nwdio3_500.gifItt ülök a sötét és hideg szobában. Bár lehet, hogy ez nem is szoba. Reszketek, annyira fázok, kívánni meg nincs energiám. Belefáradtam ebbe az egészbe. Haza akarok menni. Lehunyom a szemeimet. Megpróbálok elaludni. Mikor már majdnem sikerül, valaki benyit. Szerencsémre Felix az.
- Hé Felix! Szabadíts ki kérlek! - kiáltom a srácnak, aki megbánt tekintettel mered rám, majd elindul felém. Kioldozza a csomót, majd felsegít. Gyorsan átölelem, s ölelése átadja teste melegét. Már nem fázom. Most jó.
- Brooke, kitalálom, hogy hogyan jussatok haza. - enged el az ölelésből, s megfogja az arcom mindkét kezével.
- Szánalmas ez a Pán. Mit akar tőlem? Mi a baja? - teszem fel sorra a kérdéseket, de ő csak a fejét rázza.
- Már nagyon régóta a barátom, de erre választ nem tudok adni. - sóhajtja - De most el kell innen tűnnöd! - kezd el lökdösni kifelé az ajtón, de hirtelen megtorpanok.
- És mi lesz, ha Pán rájön, hogy te engedtél el? - kérdezem aggódóan.
- Pán már rájött. - hallom meg a gonosz hangját a hátam mögül. Péterke pont akkor lépett be a szobába, mikor a mondatot kiejtettem a számon - Úgy látom valaki rossz kislány volt és meg kell büntetni. - vigyorodik el kajánul, majd Felixre néz -  Felix, most menj ki kérlek. - közli hidegvérrel, a srác meg követi az utasításait.
Kettesben maradok az ördöggel a szobában. Hátrálni kezdek, de ő folyamatosan jön utánam. Addig megyek hátra, míg a falnak nem ütközök. Kapaszkodni próbálok, de nem megy. A srác egyre közelebb jön. A kezét a fejem mellé támasztja, arcával csak pár centivel van távolabb az enyémtől. Az ajkamra szegezi a tekintetét aztán a szemembe néz.
- Most megfoglak büntetni. - suttogja, s meleg lehelete megcsapja az arcomat. Egy nagyot nyelek.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezem remegő hanggal.
Nem felel, csak az egyik kezével az arcomhoz ér, majd az ajkába harap. Nem szólalunk meg, csak nézzük egymást némán. Ha ez a kínzás, nagyon jól csinálja, hisz a szívem zakatol és a gyomrom remeg. Eddig talán magamnak is nehéz volt beismerni, de van valami vonzó Pánban. Valami, ami miatt olyan szexinek tartom. Talán, mert veszélyes és engem vonz a veszély. Itt az ideje, hogy belássam. Tetszik nekem. De ez akkor sem magyarázat arra, hogy itt maradjak.
- Brooke, ugye nem hiszed, hogy bántanálak? - kérdezi meg egy kis csend után.
- Akkor eddig mit csináltál velem? - érdeklődök válasz helyett, remegő hangon.
- Tudom, hogy most nem fogsz nekem hinni, de kedvellek, Brooke. Tényleg kedvellek. - néz mélyen a szemembe. Nem tudok hinni neki, de a szemébe még is látom az őszinteséget.
- Bizonyítsd. - lépek egy kicsit előre. Olyan közel vagyunk most egymáshoz, hogy az ajkaink éppen, hogy nem érnek össze.
A keze a csípőmre csúszik és közelebb húz magához, majd lágyan megcsókol. A hideg szobát hirtelen elönti a forróság. Arrébb lököm egy kicsit Pánt, ezzel több teret adva magunknak, de a csókunk nem szakad meg. Letépi rólam a pólóm, majd végig simítja a kezét melleimen. Vágyakozóan az ajkába harap.
- Ilyenben már egy ideje nem lehetett részem. - súgja, mire én is leveszem róla a pólót.
- Most ne beszélj! - parancsolom, és finoman rálököm a székre.
Ő leül, én pedig bele az ölébe, ahol folytatjuk a csókot. A kezeim az arcán pihennek, míg az övéi a hátamat simogatják, majd a melltartó pántomnál megáll, lassan kibontja azt, s egyből leesik a földre. Csupasz felsőtesteink, lágyan simulnak egymáshoz. Hirtelen derekamnál fogva erősen megragad, majd velem együtt feláll a székről. Lábaimat ösztönösen a dereka körül összekulcsolom. Óvatosan hanyatt fektet a hideg talajon, majd felém térdepel. Ajkaink újra összetalálkoznak, és én közben a nadrágja gombját keresem a kezemmel. Mikor megtalálom, szépen lassan kigombolom a nadrágját. Óvatosan lehúzom róla és félredobom. Szépen lassan elkezdek felülni, karjaimat nyaka köré fonom. Megszakítom csókunkat, számat a nyakára tapasztom és apró puszikat hagyok rajta.
- De rég vágytam már erre a pillanatra. - morogja Pán a fülembe. Akaratlanul elmosolyodom és a számba harapok.
Pán mélyen a szemembe néz és nagyot nyel. A tekintete végigsiklik a számon, aztán megint felnéz a szempáromra. Egyszerre előre hajolunk és ajkaink megint összeérnek. A nyelve az enyémhez simul és hurrikánként forog számban. Csókunk nem szakad meg miközben a gatyámhoz nyúl, hogy kigombolhassa. Kipattintja a gombot a helyéről és gyorsan le is rántja rólam. Már csak egy bugyi és egy alsónadrág választ el minket attól, hogy ebből az egészből több legyen. Ő már menne tovább, mikor megállítom. A józan eszem közbezavar. 
- Pán. - súgom, miközben a homlokom az övéhez döntöm - Talán ez nem olyan jó ötlet. - nyelek egy nagyot.
- Igazad van. - mosolyodik el. Ezt a mosolyát még nem is láttam. Olyan...más - Most el kell intéznem valamit, addig keress egy elveszett fiút és szólj neki, hogy vezessen a főszállásra. - mondja, majd egy puszit nyom a homlokomra.
Mindketten egyszerre kezdünk visszaöltözni. Mikor Pán kész lesz, elfog a kíváncsiság, hogy vajon hova mehet, így egy picit lemaradva tőle, elkezdem követni. Végigsétál az erdő legsötétebb zugán. Óvatosan megyek mögötte, mindig megbújok egy-egy fa mögött. Lassan leérünk a partra. Ott már nem tudok elbújni, így a part előtti fa előtt állok meg és onnan figyelem tovább. Egyenest Hook hajójához sétál.
- Hook! Gyere ki! Tudom, hogy bent vagy! - kiáltja a srác. Mit akarhat félkartól? A kalóznak egy perc sem kell és megjelenik Pán előtt - Gyere velem! Lenne egy ajánlatom, de nem lenne szerencsés, ha más is hallaná. - közli vele a fiú, amire még inkább felkapom a fejem.
Hook csak bólint és elindulnak vissza. Felém. Gyorsan keresek egy cserjét, ami mögé leguggolhatok, nehogy észrevegyenek. Hallom lépteiket előttem, de nem merek felnézni. Szívem hevesen ver az izgalomtól, lélegzetem visszafogott. Nem akarom, hogy meghalljanak. Mikor kellő távolságra lesznek, követni kezdem őket. Egészen besétálnak, majd megállnak egymástól körülbelül öt méterre. Az egyik fa mögött hallgatózok.
- Mit akarsz? - szólal meg elsőnek a kalóz, mire Pán szó szerint Hook elé teleportálja magát.
- Egyességet ajánlok. - jelenik meg a kaján vigyor Péterke arcán, de félkar csak a fejét csóválja. Még inkább fülelni kezdek - Távozást a szigetről. - mondja Péterke, miután észrevette, hogy kalózunknak nem tetszik az egyesség ötlete. Na, de várjunk? Elmehet a szigetről? Vajon mi is mehetünk vele?
- Így se érdekel a dolog. - feleli egy gúnyos mosollyal Hook.
- Ajándékot is kapsz mellé. - folytatja Pán - Magaddal vihetsz valakit és te vigasztalhatnád utána.
- Most Haydenre célzol? - vonja fel az egyik szemöldökét a félkar kapitány.
- Igen. Nem vagyok vak. Látom, hogy hogy nézel rá, de ő szörnyetegnek lát téged. - jelenti ki egy kaján mosoly mellett Pán.
- Tévedsz! Végre kezd annak látni aki vagyok! - kel a saját védelmére Hook.
- Oh! Mármint egy iszákos félkezű kalóznak? - gúnyolódik Péterke.
Hirtelen a semmiből megjelenik Hayden is. Ez az egész kezd egyre bonyolultabb, nem hiszem, hogy értem. Szóval Pán azt akarja, hogy Hook és Hayd nélkülem hagyják itt a szigetet? Ilyen aljas lenne?
- Mi folyik itt? - kérdezi a lány. A két fiú egyszerre pillant rá.
- Elmehetsz! - áll be elé Pán, tekintete teljesen komoly.
- Mégis miről beszélsz? - értetlenkedik a barátnőm.
- Hagyd el a szigetet! Elmehettek Hookkal. - mosolyog az ördögi fiú.
Hook és Hayden összenéznek, szemükben valamennyire megkönnyebbülést látok. A kalóz közelebb megy a lányhoz és megfogja mindkét kezével Hayd arcát.
- Mit szólsz? Velem jössz? - kérdezi a kalóz halkan a lánytól, szinte suttogva.
Hayden nem felel, csak elmosolyodik, amit Hook viszonoz, majd megcsókolja a lányt. Miről maradtam le? Mi történik körülöttem? A legjobb barátnőm tényleg képes lenne itt hagyni? Te jó ég, mi vár még rám?

2016. szeptember 2., péntek

Part eight - Kisses

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqYPDueYB8_-FX33jYnCF3E5Srd-vMdJuqNRkJcJV3rX2LcXrwHHXL679F525yaKsGDqITmiKKbR_Ck_SGcSctytW8Q70DbUz0_CZnZJPpR-CRpQthky9UJS1pcZN2tHIcSurNveJp3dM/s1600/tumblr_lpsea3HDrf1r0fu4fo1_500.gif
Haydennel egymásra pillantunk, és nem értjük a helyzetet. Hook tök nyugodtan áll ott, és várja a reakciónkat, de nem megy. Nem tudok már reagálni, nem tudok már semmit sem mondani.
- Látom sokkolt titeket a hír. - szólal meg végül Killian.
- Baszki! Kit nem sokkolna az a hír, hogy az orra előtt áll egy kibaszott gyilkos! - förmedek rá, majd a homlokomra helyezem tenyerem.
- Pán fenyegetett meg, hogy öljem meg! - mondja, most már ő is magasabb hangerővel.
Közelebb lépek hozzá, és a fejem körülbelül két centire van az övétől.
- Pán egy kis taknyos hozzád képest baszod! Mivel tud megfenyegetni?! - vonom kérdőre, ő pedig sóhajt.
- Pán megfenyegetett, hogy ha nem ölöm meg, akkor ő fogja, de veletek együtt. Meg kellett tennem, nem tehettem meg, hogy egy ember helyett három élet megy el. - meséli.
- Nem, nem kellett megtenned. - avatkozik közbe Hayden is.
- Az életemet kockáztatom értetek, készen állok, hogy szembe szálljak Pánnal! - kiált ránk fél kar.
- Te szegény áldozat - forgatja a szemeit Hayd - És hol szerepel a tervedben, hogy átversz minket, és valaki meghal? - kérdezi a lány összefont karokkal, egyik szemöldökét felhúzva.
- Ezen a szigeten nem én vagyok a rossz fiú. - ismétli Hook, amit korábban mondott, de most már nyugodtabban.
A vitájuk közben elgondolkozom. Ha Hook helyében lettem volna, talán én is így láttam volna helyesnek. Egy élet három helyet. Közbe kéne avatkoznom, mert Hayden - aki ugyebár eddig áhítozott a kalóz után - szétkapja a fiút szemeivel, és szavaival.  A bőröndömre támaszkodom, és felsóhajtok.
- Fejezzétek be ezt a cica harcot. - mondom, mire egyszerre rám néznek - Inkább Hook, mutass nekünk egy helyet, ahol aludhatunk, és találjuk ki, hogy hogyan jutunk haza Haydennel.
- Ez nem ilyen egyszerű. - közli egy sóhaj mellett Hook - Csak Pán tud hazajuttatni titeket.
Na igen. Már csak ez hiányzott. Az egyetlen út a hazajutáshoz, az egy pszichopatán keresztül van. Remek. 
- És akkor mitévők legyünk? - nézek a kalózra szúrós tekintettel.
- Gyertek először pakoljatok be a hajómra. Ott fogtok lakni. - közli, s mindhárman egyszerre indulunk el a kalóz után.
Elérünk a hajójához, aminek semmi baja. Pán természetesen erről is hazudott. Mily' meglepő! Nagy, szép és egy eldugott helyen van. Csak nem olyan eldugottan, mint a forrás, ahol fürdeni szoktam.
Szépen-lassan felmászunk a hajóra, s belülről is gyönyörű. Killian végigvezet minket, majd megmutatja a szobánkat. Mi hárman lányok a hajó pincéjében fogunk aludni.
Haydennel elkezdünk kipakolni az ott lévő szekrényekbe, míg Hook mindhármunknak hoz egy-egy matracot és ágyneműt. Mikor végzek, a kalózra nézek.
- Körülnézek és kitalálom, hogy hogy jussunk ki. Ha más nem jut eszembe, beszélek Pánnal, csak van megoldás! - sóhajtok, viszont látszólag senki sem repes az örömtől.
- Pán simán megölhet! Ne kockáztasd az életed! - áll be elém Hook, s Hayden egyetértően bólint.
- Péterke nem fog bántani engem. Közületek én vagyok a legkevésbé veszélyben, mert a srácnak haszna van belőlem. - nyugatom meg őket, de látom, hogy nem sikerült.
- Brookenak igaza van! Mikor az öcséim leírták a sztorijukat, simán megölhetett volna engem a büntetésük ként, de nem tette, mivel haszna volt belőlem! - kell védelmemre Wendy, s látszik Haydenen, hogy kicsit megnyugszik, viszont Hook gondolkodni kezd.
- Rendben! - szólal meg egy kis idő után - De légy nagyon óvatos. Ilyenkor éjfél tájt van a legsötétebb kint. - hangoztatja, én pedig előkapom a telefonom, s benyomom a vakut.
- Vigyázni fogok magamra! - nézek felváltva mindhármójukra, utána elindulok kifelé.
Mikor kiérek, ráeszmélek, hogy már tényleg nagyon nagyon sötét van. Nagy levegőt veszek és elindulok Pán tábora felé. Halál félelmem van, de tudom, hogy az a nyomorék nem fog ártani nekem. Rengeteget gyalogolok, mikor egy ismerős helyet veszek észre. A sátrak ahol aludtunk! - állapítom meg magamban egy kicsit szomorúan. Állok és bámulom egy darabig, mikor hirtelen, a semmiből, egy kéz tapad a számra, s egy kar köbe fonódik a derekamnál, majd elragad. Az a valaki az egyik fa mögé visz, majd elenged. Dühösen fordulok hátra, de megkönnyebbülök, mikor észreveszem, hogy csak Felix az. Ösztönösen átölelem.
- Felix! - kiáltom örömömben, de elenged és mutató ujját a szája elé teszi.
- Pán mindenhol keres titeket! Hol voltál? És hol vannak a többiek? - kérdezi a srác, én meg megint átölelem, s fejem mellkasán pihentetem.
- Pán gonosz. Csak ki akar használni engem és most azon gondolkozunk, hogy hogyan jussunk haza. - sóhajtom, de nem engedem el.
- Tudom. - mondja halkan, alig hallhatóan - Tudom mit akar. - jelenti ki, mire kicsit dühösen felnézek rá.
- Tudod? És meg sem próbálod megakadályozni? - förmedek rá.
- Persze, hogy próbálom, de nem ilyen egyszerű. - feleli, majd mélyen a szemembe néz - Sosem tennélek ki ilyen veszélynek. - közli, és kezével az arcomat cirógatja.
Egy nagyot nyelek, mire lehunyja a szemét, s fejével közelíteni kezd. Úgy teszek mint ő, és lassan ajkaink összeérnek, utána nyelveink összefonódnak. Felix a karját körém fonja, közelebb húz magához és még erőteljesebben csókol.
- Meg kell keresnem Pánt! - súgom bele a csókba, majd elengedem a srácot.
- Légy óvatos! - mondja halk és rekedt hangon, majd egy puszit nyom homlokomra.
Útjaink elválnak. Tovább sétálok odáig, ahol először találkoztam Pánnal, de sehol senki. Hirtelen az egyik bokor mögül hangokat hallok. Óvatosan elsétálok a zaj irányába, s mikor észreveszem Pánt megállok. Látom, hogy valakivel beszélget, ezért leguggolok a bokor mögött és figyelni kezdek. Egyből észreveszem, hogy Felix hamarabb találta meg Pánt, mint én. Vagy Péterke találta meg őt?
- Felix, Felix, Felix. - csóválja a fejét a gonosz - Látom mostanság nem hallgatsz rám.
- Tudod, hogy hű barátod vagyok, de az érzelmeimnek nem parancsolhatsz! - förmed Pánra az elveszett, én pedig akaratlanul elmosolyodom, és ezzel nem vagyok egyedül. Pán arcán egy gúnyos vigyor jelenik meg.
- Azt hiszed az a csók jelentett valamit? - mosolyog önelégülten Felixre - Csak játszik veled! - közli, majd elsétál, ezzel az elveszett fiú egyedül marad. Odasétálok hozzá, s leülök mellé.
- Kihallgattam a beszélgetésedet Pánnal és hát...- nézek a cipőmre nevetve.
- Mi az? - somolyog Felix is, én meg visszapillantok rá.
- Féltékeny! - rázom nevetve a fejem.
- Pán? - hőköl meg a srác, majd maga elé néz, mintha beugrana neki valami - Bár lehetséges.
- Most gondold el. Engem akar a sziget királynőjének, vagy minek. Természetesen maga mellé. Csak nem hagyná, hogy mással kavarjak. - kuncogok, viszont a srác csak meredten néz felém - Minden rendben? - húzom össze a szemöldökeimet.
- Igen Brooke. Most, hogy itt vagy már minden rendben. - hallom meg mögülem Péterke hangját. Nagyot nyelek, aztán hátra fordulok. Ott áll. Egy önelégült mosoly jelenik meg a képén, aztán megragadja a karomat erősen és felránt az ülésből.
- Még is mit képzelsz, mit csinálsz? - förmedek rá és próbálok kitörni a szorításából.
- Azt, amit már első nap meg kellett volna! - jelenik meg egy kaján vigyor az arcán - Gyertek elveszettek! - üvölti és előjönnek a kis csicskái.
- Gyűlöllek jó? Gyűlöllek! - ordítom neki és már majdnem a sírás kerülget.
- Benned van a tűz! - gúnyolódik.
Hátulról hirtelen két fiú ragad meg, és elhurcolnak. A szememet és a számat befogják, így nem látom, hogy merre visznek és még csak üvölteni sem tudok. Valahol megállunk és erőszakkal leültetnek egy székhez, kezeimet hátrakötve. A hideg érintésből ítélve, bilinccsel akadályozzák szabadulásomat. Mikor végre az elveszettek hátrálni kezdenek tőlem, Pánt pillantom meg az orrom előtt.
- Mit akarsz még? - förmedek rá, és próbálok kiszabadulni a szorításból.
- Csak annyit, hogy ne ellenkezz! Különben úgy végzed, mint Wendy! - röhögi el magát gunyorosan.
- De pontosan mit takar ez? Hogy legyek a királynőd? Mit vársz tőlem? - teszem fel a kérdéseket, egymás után.
- Nagyon egyszerű! Olvasol a kisebbeknek, besegítesz nekem néha, leápolod a hegeket, amiket néha az elveszettek szereznek. - guggol le elém és mélyen a szemembe néz.
- Ennyi? - vonom fel az egyik szemöldököm, mire megharapja az ajkát.
- Igazából lenne még valami. - váltja át a hangnemét komolyabbra.
- Na és mi? - sóhajtom.
- Beszéljenek, inkább a tettek! - feleli és hátra simít pár kósza tincset a hajam mögé, majd lehunyja a szemeit. Tudom mire készül, de ellökni, vagy elfutni nem tudok. Fejemet sem tudom elhúzni, mert már azelőtt megfogja mindkét kezével, hogy ellenkezhetnék. A szája az enyémhez ér, s nyelve is beférkőzik, de én nem csókolom vissza. Próbálok ellenállni, de a körülmények nem engedik.
Lassan befejezi és egy elégedett vigyorral rám néz. Én csak dühösen meredek rá, és ha nem lennék hozzáláncolva egy székhez, felrúgnám a plafonra. Még egy ideig vigyorog, aztán szól az elveszetteknek és elindul kifelé. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. A szoba üres és hideg van, de mielőtt kilépne az ajtón, ökölbe szorítom a kezem és rámeredek.
- Nem tudod, hogy kivel szórakozol Péterke! De amint kiszabadultam, nagyon megfogod bánni minden tetted! Haza fogok jutni!